Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Koncz Lajos: Tóth Tihamér egri működése
ványaiban. Egyik volt diákja így idézi föl emlékét (1941-es levélből): „Karcsú, fiatal alakja most is előttem áll... szavai le- nyűgözőek voltak hatásukban. Kiválóan értett a diákok nyelvén... A nagy élmények közé tartozott, ha sétálni mehettünk vele, a városfal omladékáihoz, régi temetőkbe, vagy a kies Szépasszony- völgybe; és ha több időnk volt, és a lába is bírta, kirándultunk a Nagyegedre, vagy a 600 méter magas Várhegyre". Egészségi problémái miatt 1916 júniusában felmentést kapott a prefektusi tisztség alól. Ettől kezdve „csak" teol. tanár, hittanár és szerkesztő, és a Líceumban lakik. Itt születnek meg az első sorok első ifjúsági könyveihez, amelyekben immár nemcsak konkrété és egyeseket pásztoréi, de elvi szinten és rendszerbefoglalva is megfogalmazza pedagógiai mondanivalóját, vagy inkább atyai tanácsait, kéréseit, ösztönző bátorításait a magyar ifjúság számára. S mindezt nem tudományos köntösben, hanem egy jóbaráttal folytatott csöndes, bizalmas beszélgetés hangnemében. íme, hogyan érzékelte ezt egy ifjú a huszas években: „Messze idegenben egyedül éltem, barát, tanácsadó nélkül. Mint vak a sötétben tapogatóztam, kerestem valakit, aki a homályból biztos kézzel a helyes útra vezet. Nem találtam sehol senkit sokáig. S ekkor jött a könyv, nem is a könyv, mert főtisztelendő Atyám maga jött el hozzám. Én Érzem, hogy lelkileg itt van, s az ég felé mutat: Sursum corda! Atyám megmutatta az utat, és én emelt fővel akarok végigmenni azon rendületlenül". Ez a bizalmas, baráti stílus, speciális nyelvezet lett a tóthtihaméri pasztoráció telitalálata, utánozhatatlan sajátossága. Ezzel a hatalmas, lényegi többlettel járult hozzá annak a keresztény pedagógiai szemléletnek és irányzatnak a győzelméhez, amely a század első felében - főképp a nagy német pedagógiai író és tudós, az egyébként protestáns Fr. Foerster nevéhez kapcsolódóan - vált ismertté Európában. Ő maga a hálás tanítvány őszinteségével vallja meg, hogy sokat tanult tőle. Egyik Foerster-könyv recenziójában írja (1912): „Újra meg újra 5 2 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
