Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - SORSOK - NÉZETEK - Dr. Nyíri Iván: Néhány gondolat Eger útjáról a XXI. Század felé (gazdasági vázlat-kép)
maradásával egyetemben biztosítva legyen. E rövid írás a lehetséges fejlesztési koncepciók közül szerény kísérletet tesz egynek a fölvázolására, elkerülve természetesen a teljesség hamis látszatát. Közlekedés Ahhoz, hogy valahonnan valahová eljuthassunk, közlekednünk kell. Személyautón, buszon, motorkerékpáron, kerékpáron, vagy gyalog. Úthálózatunk azonban jelenlegi állapotában nem igazán képes betölteni feladatát, több okból sem. Az első komoly gond nem is az utakkal önmagukkal kapcsolatos, hanem az elmúlt több évtized szűklátókörű fejlesztéseinek a törvényszerű következménye/Amikor másutt, olyan helyen, ahol nyilvánvalóan tudták, hogy mit csinálnak, a kereskedelmet igyekeztek nagy parkolók biztosításával a városok széleire terelgetni, mi a történelmi belvárosban építettük újjá piacunkat, áruházunkat és egyéb kereskedelmi egységeinket, ami tudvalevő, hogy egyrészt a kereskedő részéről az áru odaszállítását igényli, másrészt a vevő részéről a vásárlás után a vásárolt holmi elfuvarozását feltételezi. Mindezt teszi a polgár gépkocsijával, a szűk, többnyire egyi- rányúsított, „történelmi, barokk" utcácskákon végigpöfögve, közben a kisszámú parkolóterület miatt még torlódásokat is okozva ott, ahol igazából gépjárműnek meg sem lenne szabad jelenni. Van itt egy átvezető 25-ös főútvonal is, mely Kanadát és a Vörösmarty utcát tette azzá, ami. Az evangélikus templomba járás például e cikk írójának már csak ködös gyermekkori emlék, mivel „közben" nem látogathatta gyülekezetét a fennállt rendszer miatt, most pedig a vasárnap is folyamatos autóáradat által termelt gáz teszi meg ugyanazt sikeresen, amit annak idején az állami politika. Csoda ha a város egykor erős, sok prominens személyiséggel büszkélkedő evangélikus közössége mára megfogyatkozott? 90 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
