Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Sziki Károly: Hollywood-i magány

mondta, olvasd ezt nekem. Én elkezdtem, és olvastam vagy három oldalt. Azt mondta: „vidd haza és tanuld meg, te fogod játszani." Pedig egy másik színésznőre volt már kiosztva. Kilós szerepet kaptam, megtanultam, és a főpróbán olyan sikerem volt, hogy megkérték, az édesanyámat jöjjön be szerződni. Tudniillik én semmit nem írhattam alá, mint kiskorú. Valószínűtlen gyönyörűségnek tűnik ma is, hogy 15 éves koromban vígszínházi színésznő legyek, és micsoda sikerem volt! Kérem szépen megvannak eredeti nyomtatásban a kritikáim. Jutányos áron megtekinthetők.- A Színi Akadémia növendékeként szerepelt egy Nemzeti Színházi bemutatóban is...- Ezt szintén Ódrynak köszönhetem, mert ő ajánlott az Ügyvéd-be, erre a feladatra. Az egész Színi Akadémia dühöngött. Hogy egy előkészítős színpadon legyen és kiírják a nevét! Egy 10 éves körüli kislányt játszottam.- És hogy fogadták ezek a „nagy színészek", Ódry Árpád, Tímár József... olvasom itt a szereposztást, Major Tamás, Lehotai Árpád...- Beleszólok. Szóba se álltak velünk. Be se mehettünk a társalgóba. Volt egy kerek hely, mint egy lépcsőház, úgy hívták, hogy köpködő. Ott ülhettünk csak. És egy közös öltözőben, valahol a padláson, a statiszta öltözőben. Engem hogy fogadtak? Sehogy.- És mikor leszerződött a Vígszínházhoz 15 éves korában?- Nagyon kedvesen. Szerettek, igazán mondhatom. Szeretettel fogadtak, de mondom, én ott nőttem föl a Vígszínházban.- Befejezte az Akadémiát?- Nem, nem jártam tovább, mert leszerződtem. Apukám kérdezte, „miért nem végzed el az iskolát". Mondom: „apukám, édes, én attól nem leszek tehetségesebb, ha elvégzem. De nem biztos, hogy a Vígszínháznak továbbra is kell egy ilyen naíva." Szóval...

HEVESI NAPLÓ 1994. 4.

03