Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Hazudni tilos (drámarészlet)
EDIT: (Elszántan.) Az máskor volt. Nem Carmen ült Henrik király ölébe, hanem az egy szédült vidéki liba és egy beképzelt mér- nököcske volt! LÁSZLÓ: (Tettetett haraggal.) Mit nem képzelsz, hitvány komédiásnál Börtönbe csukatlak! EDIT: (Egyre jobban belejön a szerepébe.) Akkor majd meghódítom a börtönőröket! Akárkivel, csak veled nem! (Kacéran odébblibben László elől, aki Edit szoknyája után kap.) GYULA: (Tetszéssel méri végig Editet.) Na, nézd csak, miből lesz a cserebogár! EDIT: (Kizökken, mert Gyula idegesíti.) Kopj már le rólam! Muszáj folyton engem piszkálnod? GYULA: (Élvezi, hogy idegesítheti Editet.) Muszáj, persze, hogy muszáj, mikor ennyire szórakoztató, ha mérges vagy. EDIT: (Mérgesen.) Pukkadj meg! Pukkadj meg! KOVÁCSNÉ: (Ő is jól szórakozik.) Szerintem te fogsz mindjárt megpukkadni, Carmen fiam, vagy mi, Edit. (A többieknek.) Tényleg, most mindenki összevissza fog itt hamukázni a jelmeze szerinti korszak nyelvén? Mi fog ebből kisülni? Ezt nem lehet egyhuzamban csinálni. A végén mindenki görcsöt kap, és úgy marad. KOVÁCS: (Kedélyesen.) Majd te, szívem, gondoskodsz róla, hogy mindnyájan kizökkenjünk. Meg se állnád, ha nem tehetnél folyton cinikus megjegyzéseket. GABRIELLA: (Komolyan.) A cinikus viselkedés mögött végtelen érzékenység lappang valahol. LÁSZLÓ: (Ugyanúgy.) És a félelem, hogy valami élelmességen ne kapják mások. Ez volna a legszörnyűbb leleplezés, ami egy cinikus embert érhet. KOVÁCSNÉ: (Ki akar térni a válaszadás elől.) Ha valaki rá akar döbbenteni benneteket az érzelgősség nevetséges voltára, egyből 18 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
