Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Hazudni tilos (drámarészlet)
ráfogjátok, hogy cinikus. Pedig az érzelgős sziruposság rém visszataszító. GYULA: (Kíméletlenül.) Egy dolog azért homályban maradt. Te tényleg olyan érző lélek vagy, Katalin? Ki nem nézném belőled... GABRIELLA: (Katalin védelmére kel.) Mindenkiben érzések laknak, aki él. Ugyan mivé lennénk épkézláb érzések nélkül? GYULA: (Gúnyosan.) Szerintem Katalinba ebből maximum annyi szorult, amennyi egy földön heverő kőbe... GABRIELLA: (Szigorúan.) A kőnek is lelke van. Ne próbáld elvitatni tőle! GYULA: (Mint fent.) Sőt, még Katalinnak is van... KOVÁCSNÉ: (Királynői haraggal.) Gertrudis, gőgös és fennhéjázó császár! GYULA: (Grimaszt vág.) Gertrudis... KOVÁCSNÉ: (Mint az előbb.) Térdet s fejet hajtani illik egy királynő előtt, s kezet csókolni! (Gyula meghőköl.) GABRIELLA: (Méltósággal.) Valóban felháborító, ahogyan a jelenlévő hölgyekkel beszélsz, Cézár. Kérj bocsánatot! GYULA: (Színleg belemegy.) Bocsáss meg nekem, ó, szép királynő! KOVÁCSNÉ: (Felséges leereszkedéssel.) Még most az egyszer, gőgös császár. (Kezét csókra nyújtja. Gyula kezet csókol neki.) A világ urának lenni csupán annyit tesz, mint hadak és szolgák uraként parancsolni. A női szívet semmiféle hatalom meg nem töri, ha nem szeret. íme, én, a fiatalabb tanítlak téged bölcsességre. Pedig nagy uralkodó hírében álltái. GYULA: (Eltöpreng.) Unalmas dolog a hatalom. Az ember végül úgyis rájön, hogy a legfőbb parancsoló a legnyomorultabb szolga. Sohasem teheti azt, amit szíve szerint szeretne, csupáncsak azt, amit a szerepe megenged neki. HEVESI NAPLÓ 1994. 4. 19
