Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Ismerjük-e magunkat?
országi látogatása is erőteljesen szorgalmazott. A legutóbbi meghirdetés éppen az egri főegyházmegye számára történt, éspedig jún. 23- án, a bélapátfalvi egyházmegyei papi találkozón az Érsek-főpásztor részéről. (A nyáron pedig meg is lesz az első ilyen zsinat, az esztergomi főegyházmegye nyitja a sort.)... Az egyház ebben a tervező reménykedésben indulhat az ezredforduló felé, mint ahogyan mindig reménységben él két évezred óta. Most sem engedi úrrá lenni magán a pesszimizmust a jövőt illetőleg. Ahogy teszik sokan a történtek után, pl. Debreczeni J. (Magyar Nemzet, VI. 11.) „A gyanútlan ország, Mit hoz a kétharmados koalíció?" c. cikkében, ahol korábbi (sajnos bevált) jóslatait továbbépítve a győztesek „hosszútávú hatalmi berendezkedésének" veszélyét rajzolja fel horizontunkra. Az emberi mérlegelésnek persze lehetnek aggodalmai, de ezen a szinten szabad meríteni még pl. Clinton elnök bölcsességéből is a közelmúltból. Olaszországban Európa és a világ megrökönyödésére jobboldali kormány került hatalomra a választók akaratából, ráadásul fasiszta-pártbeli kormánytagokkal is. Clinton azzal a nagylelkűséggel előlegezett bizalmat az új rezsimnek, hogy „nem a múltbeli címkék számítanak, hanem a jövőbeni tettek". Ezzel a bizalommal indulunk mi is a jövőnek, annak a tudatában is, hogy még nehéz és „szűk" esztendők várnak ránk, az egyházra esetleg megpróbáltatások - minden ígérgetés ellenére. A hívő emberek mégis joggal azzal az alapvető reménységgel és hittel nézhetnek a jövőbe, hogy Isten irgalma és szeretete most sem hagyja magára nemzetünket. Dr. Koncz Lajos 50 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
