Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: A képi civilizáció etikája
TÖRÖK JÓZSEF A képi civilizáció etikája Úgy tűnik, hogy a kép hamarosan győzni fog az írás fölött, hiszen egyetemes nyelve mindenkihez szól, megértéséhez nem szükséges előzetes tanulmány végzése. Ha ez a megközelítés nem is igaz teljes mértékben, mégis figyelmeztet: a képi civilizációt igénybe vevő tömegkommunikáció - ezen belül a leghatásosabb eszköz: a televízió - szerepéről, feladatáról érdemes elgondolkodni. Természetesen ismert a kiindulópont a kamera egyik végén: információ, művészi alkotás, rendezői szándék, cél stb. A végeredmény nagyjából előre kiszámítható. Mégis, a kiindulópont és a végpont között az információ vagy művészi alkotás „mitikus" erőt nyer, és ez a „mitikus" erő tartalmazza a kiszámíthatatlanság tényezőjét. Ha élhetünk a szabad asszociációval, akkor két végletes példát érdemes megemlíteni a kamera és a képernyő, mint két végpont kapcsán. A Magyar Televízióban hangzott el egy kiváló tévés személyiség szájából: a televízió az embert előbb felhasználja, majd elhasználja, majd eldobja. A másik példa egy autista kisfiú, akiről a pszichológusok megállapították: azért lett autista, mert dajkája nem törődött, nem beszélgetett vele, hanem rányitotta a televíziót, és órákon át hagyta, hadd foglalja le a gyereket a kép- és hangáradat. A két példa végletes, ugyanakkor van bennük egy vonás, ami közös. Az a mágikus hatalom, ami a televízió. Melyek lehetnének azok a szempontok, amelyek az információ és művelődés pótolhatatlan eszközét segítenének megfosztani ettől a mitikus erőtől? Azért, hogy a. televízió szolgálatot, közszolgálatot jelentsen? A közös gondolkodásra javasolt szempontjaink nem hatnak az új-t donság erejével, hiszen nem is ez a célunk. Inkább egyfajta nyugodt HEVESI NAPLÓ 1994. 3. 51
