Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Ismerjük-e magunkat?
Nem tudom, hogy a választások előtt okos dolog volt-e vagy sem látogatást tenni Horn Gyulánál, mindenesetre a bíboros úr előzetesen nem egyeztetett a püspöki karral, melynek feje egyébként Seregély István egri érsek". A bíboros is nyilatkozott az eseményről az Új Ember VI. 19-i számában, és látogatását „magánjellegűnek" minősítette, mely azonban az egyház érdekét is szolgálta... Végezetül a választások tanulságait mérlegelve - nem csodálkozhatunk azon, hogy végre merészeltek a katolikus lapok tabunak számító „kényes" kérdéseket is felvetni és próbálnak elemezni, mint pl. a két választási forduló közt tette az Új Ember két cikkben is „Keresztény-e Magyarország?" címmel. A bölcs és végre őszinte számvetés ki merte mondani, hogy a magyar kereszténység ezeréves öröksége ugyan megvan, áthagyományozódik és a nemzettudat mélységeiben él is, de az érzékelhető szinten a magyar társadalom legfeljebb egynegyedéről állítható a komolyan vett mérték szerinti rendszeres vallásgyakorlás és a keresztény erkölcsi normák elvi vállalása. „A társadalom döntő többsége még innen van az életét átalakító, személyes találkozáson a kereszténység üzenetével... Ha tetszik, úgy is mondhatjuk: innen van a megtérésen, az élő jézussal való megrendítő (vagy csendesebb, de konkrét) találkozáson. Enélkül hiába beszélünk »keresztény értékekről, kultúráról« vagy effélékről, ha a tanítás magva, lényege, az egyház küldetése, hivatása rejtve marad az emberek előtt” (Kunszabó Z. in Új Ember V. 22.). A kulcskérdés tehát az igehirdetés, ill. precízebben fogalmazva a sokat emlegetett „újraevangelizálás". mely az egyház sorsdöntő feladata - a fenti felismerések tükrében is. Sajnos, hogy a dolog módszertani lényegéből, a hogyan-ról - lelkipásztori koncepciók, tervek, programok formájában - kevés szó esett mindeddig. Ezért jelent most nagy, feltörő reménységet, hogy a magyar egyházmegyék nagy részében meghirdették végre a régóta nélkülözött regionális Zsinatokat, melyeket a Szentatya 1991-es magyarHEVESI NAPLÓ 1994. 3. 49
