Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára
megvolt benne még gyermekfejjel az erkölcsi komolyság, hogy átérez- ze, mire kötelezi ez őt. Az igazság — bármily pici legyen — láncreakciót indít el az igaz emberben. A kis igazság — ha van ilyen! — több igazságot követel, egyre többet; minden igazság expanzív természetű. Klárának is előbb- utóbb fel kellett tennie a kérdést: életem összhangban van-e értelmem felismerésével, lelkem legmélyebb kívánságaival? És be kellett vallania, hogy nincsen. De mit tehet egy leány, aki nemesi családba, a bőségés fényűzés kiváltságába született? Van-e mód kitörnie ebből a környezetből, hogy inspirációját követhesse? És mit akar tulajdonképpen? — Erre is nehezen tudna felelni egyelőre. Kellene valaki, aki tisztába hozza önmagával, és megmutassa az utat, melyen haladnia kell. Ilyen volt a serdülő Klára lelkiállapota egészen addig, míg nem találkozott a útmutató Valakivel; „en garde" állt, a maga részéről készen, várakozva a Gondviselés döntésére. Ami az alkalmas pillanatban meg is érkezett. 5. Az élet olyan eseményeket produkált, melyek csak megerősítették a hallgatag és gondolkodáshoz szokott leány régi gyanúját: ugyancsak ingatagok és hamisak azok az előjogok, melyek a kiváltságosak életét körülbástyázzák, s a védettség, az ősi jogon biztosított „nagyság" látszatát keltik. Vannak idők, amikor a leglényegesebbeknek vallott dolgokról is kiderül, hogy lényegtelenek. A politikai események úgy hozták, hogy Konrad von Urlingennek Spoletoba kellett vonulnia. A nyomás pillanatnyi enyhülése elég volt ahhoz, hogy a régen lappangó szenvedélyek kitörjenek, Assisi népe megrohanja, elfoglalja és földig rombolja a Rocca-t, a Sziklát, vagyis a fellegvárat. Újra megalakul a Comune, kinevezik a konzulokat és a magisztrátust. A nép haragja az elnyomó legyűrése után az idegeneket kiszolgá1 4 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
