Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára

dorútra kelnek, s bűnbánatról, a békességről és Krisztusról prédikálnak.

A kavics csikorgása jelzi, hogy valaki jön. A testvérek felállnak és kimennek a templom elé; 12 gyertya fénye fogadja Klárát.

Ferenc a Szent Szűz oltárához vezeti, s a leány földre borul; körülöttük állnak a testvérek, közöttük Rufino, Klára unokatestvére.

Ferenc szándékára, eltökéltségére vonatkozó kérdéseket tesz fel Klárának; a lány halk hangon felelget. Leteszi a szerzetesi fogadalmat. Kijelenti, hogy életét teljesen és minden fenntartás nélkül Istennek szenteli. A világi életről való lemondás jeleként Ferenc atya levágja a leány haját. Elvégeztetett. Te Deum szárnyal az égen hunyorgó csillagok felé. Klárát azon nyomban egy közeli benedekrendi női kolostorba kísérik.

3.

Az események gyökerei messzire nyúlnak, még Klára születése előtti időkbe.

Barbarossa Frigyes — aki a Római Birodalom visszaállításának legfőbb akadályát az egyházi államban látta — 1172-ben elfoglalta Assisit. A Comune, az önálló városköztársaság fejlődésének vége. A császár megbízottja, Konrad von Urlingen fészkelte be magát a fellegvárba. Assisi népe között is mély szakadék támadt: gyűlölködve fordultak szembe az idegen uralmat kiszolgáló gazdag és nemesi családok, a „nagyobbak" — maiores — és a köznép, a „kisebbek" — minores. Az elnyomás évei alatt a valaha virágzó városka elszegényedett: a német uralom megbénította fejlődését. Újabb háborúk, éhínség és járványok fokozták az elégedetlenséget. A nép elkeseredése gyűlöletté vált, egyaránt irányult az idegenek, s az őket kiszolgáló „nagyobbak" ellen. A nemesek udvarában állandóan felnyergelt lovak várakoztak; ők maguk sehova sem mentek, csak fegyveresen. Mindkét fél a kedvező alkalmat várta a leszámolásra.

12

HEVESI NAPLÓ 1S94. 3.