Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában
ÉLET Mióta egri valaki? Közélet és irodalom - jó táncospárok Hosszú idő óta első ízben olvastam irodalmat az EgRiport-ban, ebben a Crafotip által hirdetési oldalakkal összeszerkesztett újságban. Jobbára reklámíző írások jelenhetnek itt meg, a szerkesztés is - a kiadó is - arra összpontosít, hogy a város jelenlegi felállású vezető-gárdáját, élén természetesen a szándéknak megfelelően a bölcs és karizmatikus városatyákkal - népszerűsítsék. Ki szponzorálja ezt a sajtóterméket? Az egész homlok-oldalon végigvonuló, majd a harmadik oldalra is átcsurgó esszé - író műve. Mondatai feszesek, az első bekezdés atmoszférát teremt, visszautal rögtön a címbe beemelt idézetre: „Mi mindig csak polgárok akartunk lenni." Egy családot, annak főbb generációs mozzanatait dokumentálja ez az emlékezés. A visszagondolás egyrészt abból táplálkozik, hogy maga az író Eger szülötte, szerelmese, jó ismerője, polgára. Élvezetesen görgeti mondatait, amelyek soha nem maradnak tartalom nélkül. Ezek a szavak, hangsorok úgy penderítik előre az évtizedeket, fel, a XVIII. századtól, festik meg az egyes személyiségeket, családtagokat, mintha festő állna az író mögött és azt kérné, kérhetné tőle, tegyen még ide egy kis vidám foltot, attól jó, és még jobb lesz az a gondolat, ez a jellemi motívum, ha egy kicsinyég 4 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
