Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - TUDOMÁNY - Misóczki Lajos: Így gyászolta Kossuth Lajost Heves megye
A nagy haldokló álmát megzavarná A legszebb ének is, ha föld tapad rá... Tán épp most olvad földi dicsősége, A dicsdalt zengő menny örök üdvébe." „Ő írta ezt a nagy haldoklóról - folytatta tovább a vezércikk írója - mi alkalmazzuk a nagy halottra. Bezárult a sír. De ez a föld, a magyar föld, amelyben az a szív porlad, talaja, termő talaja lesz a hazaszeretetnek, a nemzeti törekvéseknek, azon nemzeti iránynak, mely fenntartója, éltetője a nemzetnek... Eddig azt énekeltük: Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos! Ezután már fájó szívvel ezt: Nyugodjál békében!" Epilógus A gyász hetében semmilyen disszonáns politikai felhang nem zavarta meg a megye lakosságát. Egyetlen párt sem használta fel a Kos- suth-gyászt politikai törekvéseinek harci eszközéül. Kormánypártiak, ellenzékiek együtt gyászolták a nemzet nagy halottját. Egyetlen cikket mégis megemlítünk, amely szintén a fent említett lap aznapi számában jelent meg, Hol voltak a miniszterek? címmel: „... Hol voltak a miniszterek? - kérdezte félmillió ember Kossuth temetésén. Mert... egy sem volt. Szégyen, gyalázat!... Ezek a gyászmagyarkák mernek még szabadelvűségró'l, szabadságról beszélni! ...Bizony, bizony vastag bőrből van az a miniszteri piros bugyelláris". HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 105
