Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Huszka Jenő: Mária főhadnagy

meg kell védenünk magunkat. Mutogatják is a kardot sűrűn ebben az operettben, zeng is a dallam a „hazabeszélő szöveggel", mert mi olyan nagy lelki erősség vagyunk, olyan küldetésünk adódik itt harcos erőink folytán is, hogy csak győzelem koronázhatja minden nekibuz­dulásunkat. Ez akkor nemcsak az operett világa volt. Más a valóság, más az operett. Más volt 1942-ben az a lelki játék­tér, nevezzük inkább háttérnek, amely megengedhette ennyi hatalmi vágy, vagy túlburjánzó öntudat bevetését. Mert azt sokan már 1942-1944-ben, a Mária főhadnagy színrevitelekor tudták, legalább is sejtették, hogy ennek a háborúnak kegyetlen végkifejlet árán, szo­morú, véres vége szakad. A véres békére még nem is gondolhattak. Ma ezt a darabot - nem végiggondolva a szövegadta határokat és jóindulatúan belenyúlni a szövegekbe, eredeti formájában vagy csak „halvány átsimítással" kiigazítani nem lehet. Legalább is nem ildomos. Félő, hogy a hangulat annyira átesik a lónak ama bizonyos másik ol­dalára, hogy - választási évben és választási hullámzásban vagyunk- sokan kampányfogásnak fogják fel ezt a romantikusra színezett ma­gyarkodást. Mert itt a szöveget néha túllöki az 1942-es hevület még az igazán és őszintén romantikus Jókai legmerészebb fantáziáján is. Viszont: Dávid Zsuzsa, a darab rendezője mindent elkövetett, hogy az operett operettként hasson. A szövegek, a szereposztási adott­ságok mellett és ellenére is. Pontosan tudja, hogy a klasszikus műfaji kiosztás érvényesül itt: van a fiatal szerelmes-pár, nagy összetűzések után, jól előkészített ritmusban végül egymásra találnak; van egy szub- rett-táncoskomikus kettős, árnyékként bohókázza-táncolja, hancúroz- za végig a mesét az illendőség határain belül; van a romantika-nosz­talgia okából egy régi, be nem teljesült szerelem az idősebb korosz­tályból. És persze intrikusok is kellenek oda-vissza, akik valamiféle iz­galmat is csepegtetnek az édes italba, a szép ívelésű pohárba. Ennyire szerkezet és szabály ez a műfaj. Itt nem lehet lilákat gondolni, para­bolába átmenni, drámából látványt csinálni, Shakespeare-ből Cseho­86 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents