Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Huszka Jenő: Mária főhadnagy
vöt, vagy fordítva, itt hagyni kell a színészeket a figura-adta lehetőségeken belül, akár a saját jókedvükre is hancúrozni. Dávid Zsuzsa ebben a viszonylagos szabadságban vált a színészek partnerévé. Egy olyan színházban, ahol a zenés darab előszedése némi vakmerőségeket is tételez. Az egyetlen edzésben lévő és még ma is énekes-színész - Bókái Mária. Arat is bőven. A nézőtéren ülők füle, szíve, vérmérséklete egészségesen és pontosan reagál arra, ami a legendává növesztett deszkákon történik. Mária - alias Dimanopulu Afrodité - igyekszik megfelelni vállalt feladatának, élvezzük is, hogy a prózai szövegeket lejtésben, a kötelezővé váló hadarások nélkül pörgeti elénk, csipetnyi hangja végigúszik a fejünk fölött, s némelykor életre is kelt bennünk valamit. Vókó János otthonosan mozog a rászabott alakban-ruhában, orgánuma színes, ám mintha elfelejtették volna beskáláztatni, néhol indokolatlanul merevít egyet-egyet a melódián. A szubrettet Saárossy Kinga hancúrozza végig. Nem várják el tőle, hogy a plafonig spicceljen, de helyén hordja a játék-kedvét és az eszét: nem szalad túlzásba. Zwickli Tóbiásról, korábbi alakítóiról vannak emlékképeim. Karcsúbb alkatú táncos-komikusok talán fürgébben dobálták a lábukat olyankor, amikor a színházban igencsak tudniok kellett az „aktorok- nak"táncolniok, de... M. Horváth József, a színház egyik érdekes alakja, a friss Jászai-díjas, nem riadt vissza a munkától. Telt-karcsúságához képest meglepő elevenséggel ropta a ropnivalót, alkalmasint bele is lendült abba, amit már mutatványként könyveltünk el nála. Jól esett megállapítanunk, hogy néhány fáradtabb prózai produkciója után, talán testi és lelki kondíciója romlásán merengette! hosszú hónapokig, vagy az ördögi, ártó hatalmak izzasztották olykor-olykor, most derűsen, a belső harmóniát is hordva-mutatva tekintetén, a szemüveggel együtt egy kedves bohém szórakozott nekünk. Olyan, aki mindig tud meglepetést okozni. Ha megrázza magát. A bemutató igazi csillogása mégis Bókái Máriáé. Nincsenek felesHEVESI NAPLÓ 1994. 2. 87
