Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

Persze bakfis volt még, telve szertelenséggel, ezerfelé csábító kíváncsisággal.

Nem lett hűtlen Pallai Anna balettiskolájához sem, amely a Koronaherceg utcában volt, az átjáróházban. Az Operaház primabalerinája tehetségesnek találta, fel is karolta, nagy jövőt jósolt neki. Eleinte ő is lelkesedett, elkápráztatták az odajáró kissé könnyűvérű hölgyek ruhakölteményei, ékszerritkaságai. Mondta is otthon: nyomdokukba kíván lépni. Lett is riadalom, méghozzá nem is kicsi. Olyannyira, hogy megszületett a döntés: nem mehet többé oda.

Itt találkozott többek között Korda Máriával, a később világhírűvé lett filmrendező majdani feleségével, aki már ekkor leendő ura nevét viselte. Elbűvölte a tejfehérbőrű, aranyszőke hajú, tengerkékszemű, szinte álomszerű jelenség, s az sem zavarta, hogy már akkor hírlett róla: erőteljesen kedveli a szeszesitalt.

Folytatódtak az utazgatások is. Tizenhat esztendős lehetett, amikor édesapja levitte Nagybányára az ottani művésztelepre, s bekerült Thorma János, Réti István és Ferenczyék bohém társaságába. Növendéke lett a festőiskolának.- Réti és Thorma rendeztek egy majálist, s ezen nekem osztották az erdő tündérének táncosnői szerepkörét. Sajnos megbotlottam egy farönkben, elestem, s kitörtem a bokámat. A két piktor vitt a városba. Itt egyébként egy reprezentatív színházterem is várta Thália barátait, ahol matinék követték egymást. Az egyiken én is felléptem, méghozzá akkora kedvvel, hogy törött lábam sem zavart. Gyönyörű nyár volt ez. Különösképp, ha arra gondolok, hogy ebben az időben lettem vendége a már említett Ripl Rónai művészháznak.

Csoda-e ha megfeledkezett - legalábbis egy időre -, a leendő hivatás jelzéseiről.

Ráadásul azt a bécsi szerelmet is nehezen heverte ki, mert hát az első utat csak követte egy másik is.

58

HEVESI NAPLÓ 1994. 2.