Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
minősítette, amely a tudatos és tudattalan elemek összefüggéseire is fényt deríthet. Ez a szemlélet hatotta át a svájci Max Pulver tevékenységét is, aki sokat foglalkozott a térszimbolikus nézőpont karakteroló- giai vonatkozásaival. Fontosnak tartotta például a kis m betűk alakítását. Szerinte az első szár az „én", a második a „te", a harmadik a „közösség" jelképe. Ebből következik, hogy a fokozatos csökkenés az individuum elsődlegességét hirdeti, az egyenletes emelkedés viszont azt, hogy a személyiség alárendeli magát a kollektívának. Megfogalmazta azt is - a térbe vetített időszemlélettel harmonizálva -, hogy a papír felületének bal fele a múltra, a jobb pedig a jövőre utal. A bécsi Schermann az intuícióval összefüggésben számos nóvummal lepte meg. Némi - és teljesen magyarázható - képzelőerővel ugyanis felfedezte Lehár Ferenc aláírásában a hegedű fejét, Zeppelinében pedig a kormányozható léghajó körvonalait. Ízelítőt kaphatott a tudományos búvárkodásból is, hiszen hallhatott arról, hogy a berlini egyetem lélektani intézetében két kutató, Rudolf Arnheim és Herbert Heiss - érdekes kísérletet végzett. Egy-egy csoportnak különböző írásokat adtak, s arra kérték ezek tagjait, hogy gondolkodás nélkül rögvest vágják rá, hogy milyen embernek tartják azok szerzőit: rendesnek, rendetlennek, gyorsnak, lassúnak, bőkezűnek, durvának, szelídnek, nyíltnak, zárkózottnak. Az eredmény meglepő volt, ugyanis a feleletek hetven százaléka telitalálat lett, holott a válaszadók egyike sem tanult grafológiát. Bizonyára eszébe ötlöttek gyerekkori reakciói.- Ettől a bácsitól félnék - Ez a néni szép. - Ő meg miért siet annyira? Már ekkor tudatosulhatott benne az azóta sokszor támadott intuíció rangja, jelentősége... HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 57
