Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
a grafológia atyjának, hiszen magvas tapasztalatait rendszerezte, s az írás jellegzetességeihez társította a különböző tulajdonságokat. Megalapította a párizsi Grafológiai Egyesületet, sőt La Graphologie címmel szaklapot is indított. Ő főszerepet szánt az intuíciónak. Örökségét különösképp egyik tanítványa, Grepieux-Jamin fejlesztette tovább.- A turini egyetem orvosprofesszora, Cesaere Lombroso tankönyvében a Grafológiában a zseniális emberek, a betegek, az elmebajosok és a bűnözők írásait vetette egybe. Elismeréssel adózhatott Goethének, aki többek között ezt írta a már említett Lavaternek: „... arról semmi kétségem nincs, hogy az ember kézírása vonatkozásban van az ő érzületével és jellemével, és megsejteti az illető cselekvésmódját és érzésvilágát." Arról is meggyőződhetett, hogy Poe, Browning, Baudelaire, Walter Scott és Dunas szintén foglalkozott íráselemzéssel. Tanúja lehetett annak, hogy az egyik nemzedék a másikra, az utána következőre hagyományozta a továbbvitelre érdemes szellemi kincset, s az is tudatosult benne, hogy a megajándékozottak okosan sáfárkodtak a rájuk hagyott tálentumokkal, hiszen megsokszorozták azokat. A németországi Henze már tizenkétféle írásminőséget ismertetett. Kollegája, az orvos Erlen Meyer az írás élet-kórtani összefüggéseit taglalta. Busse 1897-ben létrehozta a Grafológiai Társaságot, s Klagesszel társulva adta ki a Graphologische Monats-heftet. Aztán az utóbbi személyiség munkásságát mérlegelte. Azt a formanívó elméletet, amelyet később annyian támadtak, vitattak. Jó érzékkel a lényeg ragadhatta meg ebből, az, hogy a sajátos értékelés révén közelebb kerülta megismerés magasabb szintjéhez. A XX. század elejének pszichoanalitikus zsenije, Freud is új motívumokkal gazdagította, hiszen ő a grafológiát módszertani eszköznek 56 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
