Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - KÖZÉLET - Kilenc kérdés három jelöltnek
ban a körzetekben, ahol a történelmi belvárost megközelíteni kívánjuk. De egy város csak akkor él, ha fejlesztési lehetőségei is vannak, és vannak modellek, amelyeket nekünk nem kell már kitalálni, és itt elsősorban Bonn fejlesztésére gondolok, ahol ma úgy néz ki ez a főváros, mintha az egész egy kertváros lenne, és onnan tudjuk, hogy milyen falvak vették körül a városnak a centrumát, hogy ma egy-egy városnegyed őrzi annak a falunak a nevét. Ha agglomerációs körzetben gondolkodunk, és meggyőződésem, hogy csak ez lehet a településfejlesztési gondolkodás alapja, akkor a környékbeli településeket el kell látni azokkal az infrastruktúrákkal, ami a legmagasabb közművesítettséget jelenti, ilyen módon a telekárak elérhetőek lesznek több esetben akár fiatal házasoknak is. És inkább vállalják azokat a nehézségeket, hogy kertes családi házban lakhassanak, ennek természetesen meg kell teremteni a pénzügyi-finanszírozási feltételeit. És ilyen módon nem tömörítjük a várost tovább, hanem megteremtjük annak a lehetőségét, hogy tisztességes, emberhez méltó életterek alakulhassanak ki. Ezt igényli a város közműveinek túlzsúfoltsága, ezt igényli az a légszennyezettség, ami ma Egerben megtalálható, de legfőképpen igényli az ember, hogy emberhez méltó környezete legyen. 8. A következő kérdés, ideális-e Ön szerint, ahogyan a honatyák a rájuk szavazó állampolgárok érdekeit képviselik? Erre vissza lehetne kérdezni. Ideális-e az, hogy a honatyáknak olyan munkaidő beosztásuk van, amelyben az a szerep jut rájuk, hogy legkevésbé annak a kötelezettségnek tudnak eleget tenni, hogy a képviselő polgárokkal találkozhassanak. Természetesen sok dolog tisztázatlan. Az egyéni képviselőknek kötelezettsége, hiszen erre az Országgyűlés a képviselők jogállásáról szóló törvényben biztosított anyagi feltételek is megvannak, hogy fogadóórát tartson. A területi képviselők esetében azonban a helyzet más, egy területi képviselőnek az egész terület érdekét kell tudni képviselni, ami nem egy helyhez kötött. Tehát az első, hogyha valakit egyéni képviselőnek megválasztanak, akkor nem azokat képviseli kizárólag, akik egy adott párthoz tartoznak, hiszen ha belegondolunk, akkor több 10 ezer állampolgárból a párttagok száma csak százas nagyságrendben mérhető. Tehát az egyéni képviselőnek attól a pillanattól kezdve, hogy megválasztották, az egész választókerületet kell képviselnie, azonosulnia kell a napi gondokkal, napi problémákkal és úgy gondolom, hogy ez a képviselőktől nemcsak számon24 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
