Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - KÖZÉLET - Kalmár Péter: Tükröződések
MAGYAROK PÁRIZSBAN Az utazási iroda kétcsillagos fővárosi szállodát ígért, már láttuk is a kis „hotel"-t valamelyik pályaudvar környékén. Buszunk azonban reménytelenül vergődik a külvárosok autóútjainak és sztrádáinak útvesztőiben. Végül is nincsen ok panaszra: szállodánk modern, kertvárosi környezetben skandináv stílusú üdülőszálló plusz egy csillaggal, szezonon kívül. A sofőrök és idegenvezetőnk pihenni tértek. Felderítek: hotelok, szabadidőközpont, klubok, teniszpálya vendégre várón. Bevásárló-komplexum, parkok és luxuslakások. Tájékoztatótáblák, világító térkép, információs-telefon, és kezembe kapok egy kiadványt, amely Meudon városa nagyratörő terveiről is tudósít. X ezer lakos önálló önkormányzattal, amely „Y" járáshoz tartozik. Itt szálltunk meg a számolatlanul növekvő elővárosok egyikében. Csoportunk kevésbé kalandratermett tagjai itt is maradtak ezen a délutánon, - mint hallom - és a környéket barangolták be. - Hiába, Párizs az Párizs! - bizonygatják. Hiba lenne kiábrándítani őket. Majd megláthatják maguk is! Az összetétel különben kivételesen szerencsés. Arra gondolok, hogy valamennyi hétköznapi ember, aki csak nehezen állta a részvételi díjat. Nagy - ha nem a legnagyobb - vállalkozása ez az út. Szomszédunk először hagyta otthon háztartását Párizsért. MIT ÉR MEG PÁRIZS? Feltétlen megéri a végtelen, húszórás kényelmetlen törődést. Megéri továbbá, hogy alaposan felkészüljünk, mivel, mondom, a város óriási. Feljössz a metró átfoghatatlan mélyvilágából, és bejársz egy Szegednyi várost. Holtfáradtan alámerülhetsz, metrózol 10-12 kilométert, a város odáig is tart a felszínen, s ott fogad HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
