Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - KÖZÉLET - Kalmár Péter: Tükröződések
egy másik Szeged. Mellesleg, most hittem el, hogy van valami, ami közös lehet kettejük között, a mértékek különbözősége mellett is. Fel kellett tehát készülni, hogy az ember tudja, hol van és mit lát. Ugyanis nem mindig oda keveredik, ahová igyekezett. Meg egyáltalán - minden épület és minden egyes sarok csupa történelem, irodalom, zene, festészet, kultúra. Micsoda nagy érzés az, hogy mindehhez magyar nevek, Batsányi óta ismerőseink kapcsolódnak. Meg, hogy ez a maroknyi... A buszos városnézésen helyi idegenvezetőnk - elvirágzóban levő életvidám hölgy húsz éve Párizsban - élő példát is ad: európai műveltség, magyar szív, nagyvilági stílus és a legdögösebb pesti humor. Jaj, de büszke vagyok! Párizs megéri az erőnfelüli befektetést és a legvadabb fáradtságot is. Csak idő legyen! Mert csodálatos, ahogy itt a szemed előtt valóra válik minden: víziók, emlékek, álmok! VIGYÁZÓ SZEMETEK Megkapott ez már útban Párizs felé is, a reims-i pihenő során. A katedrális komor méltóságban időtlenül áll a téren. Egy vidékies városka terén: boltok, kaffé, trafik és garázs. A garázs előtt „fennmaradt" a kétfejes öreg benzinkút. Emberi lépték! Reggeledik, feltoltak egy redőnyt. Itt átemelek egy passzust Pálfi József párizsi városkalauzából. A „bouquiniste" értéktelen, ócska könyvet jelentő szóból származik. 1614-ben (!) kapott egy bizonyos Pierre Douleur engedélyt 9 évre, hogy könyvet áruljon az „Új híd" tövében. A hidat azóta is így nevezik! A XVII. század közepén már tiltják itt az árusítást. Részben cenzúra is ez, mire a forradalomban ők is teljes szabadságot nyernek, és önálló foglalkozássá, szervezett szakmává válnak a múlt században. Eljutnak a fontos kiváltságig is: ládáikat ott hagyhatják a parton éjszakára. Addig bizony kézikocsival kellett nap, mint nap hurcolniuk a portékát. Mára a könyvárusok Szajna 1 4 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
