Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - KÖZÉLET - Kalmár Péter: Tükröződések
TÜKRÖZŐDÉSEK Szeretném párizsi utunk tapasztalásairól tájékoztatni, Tisztelt Olvasó! Kérem, ne vegye nagyotakarásnak, hogy megszámol- hatatlan nagyság után erre vállalkozom, és teszem ezt egy nonstop IBUSZ-út alapján! íme: ISMERŐS ISMERETLEN Első este árván bolyongunk a rengetegben, ahol éppen felmerültünk a metró mélyvilágából. Körkörös óvatossággal próbáljuk a bulvár környékén az utcákat, passzázsokat felfedezni, és boldogan úgy hisszük, máris ott vagyunk, ahová készültünk a megálló neve szerint, a Montmartre-on. De a távolság nem adja meg magát, a városnak e részlete is nagyobb, sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Majd holnap, vagy holnapután keresek egy „közelebbi" megállót, talán a Pigalle-t. Hisz versekből, a sanzonokból oly ismerős itt minden... Beülünk hát az egyik egyszerűbb vendéglőbe. Igyekszünk otthonosan viselkedni, és az útikönyv tanácsát követve a menüt rendeljük. Biztos, ami biztos. Széles jóindulatával a főnök azonnal rácáfol a párizsiak hírére. Déliesen szívélyes és közlékeny velünk, minden fogásnál szóba- elegyedni próbál, maga is felszolgál. Szeretné eltalálni, milyen nemzetiségűek is volnánk: németek? - gondolom, kelet. Azután sorolja hiánytalanul az egésztestvéri szomszédságot. - Nem, nem jugók! - mintha felderülne. Hongrois? Oh, la, la! Istenem, talánbizony mégiscsak szerencse a magyarnak...? Jó legalább ezt érezni! A számla... és az utolsó korty a félliter vörösből. Irány az éjszakába induló város! 1 2 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
