Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Ki itt a főhős?

képévé vált/ hitelessé/ amiért ismét csak érdemes volt elővenni ezt az Örkény-művet.

Bessenyei Zsófia Tótnéia árnyékként kíséri a féltett embert. Tudja/ hoey a fiút mee kell menteni/ ki kell hozni onnan a háborús pokolból/ mert akkor ki lesz apja után az új tűzoltóparancsnok/ hová foszlik a család tekintélye a faluban?

Amit Tótné nem vehet a szájára/ mármint azt/ hoey teljes gőzzel irányítsa Tótot az Őrnaey uralma alá/ azt meeteszi Ágika. Csonka Anikó türelmetlenül fogalmazza mee mindazt/ aminek mee kell történnie — a szent cél érdekében. Jó helyen/ jó hangsúlyokkal irányítaná — a saját esze és nekitüzesedése folytán — az eseményeket/ eh idáie/ hoey felkínálja maeát a tisztnek. És ahogyan az áhitatos tekintély-imádattal kezdi/ úgy némul eh amikor végrehajtja az ítéletet — tehetetlen dühében.

M. Horváth József— a közönség kedvence más műfajban — rutinnal igyekszik beleilleszkedni az eeyüttesbe/ néhány mondata pontosan eltalál az értő fülekhez/ de a feszes gondolatokhoz mée nem találta mee azt a mozeást, azt a feszesséeet amivel elő' lehet hozni és ki lehet kísérni a naeyobb és mée naeyobb csendet kívánó híreket. Örkény Teiresziásza ő, postás-fieurában.

Venczel Valentin Cipriáni professzor és a hétéves kisfiú/ Dr. Eeeenbereer Alfréd (micsoda abszurd!) alakjában hamisítatlan Örkény-ielensée. Annyira nagyon nem tartozik bele a darab lélektani vonulatába/ kissé mintha kívülről támasztaná mee a drámai alkotást/ de az a pár pero amié belekapcsolódik az eseményekbe/ iellemraiz/ irónia és a nyilvános gyónás veeyülete. Remekül csinálja!

Saárossy Kinea Gizi Gézáné-ia és Kiss László plébánosa az erkölcsi hosszot jelzik/ a két szélső gócot testesítik meg a keretet/ amiben ez a traeédia lefolyhatott. Altoriai

Hevesi Napló 1993. 1—2

59