Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Ki itt a főhős?
Attila doktorált lait-tulaidonosa a másik mutatvány» amelyben Cipriáni professzor mellett Örkényt kártyakeverésen kapjuk. Nem először fieyeltünk fel Altoríai szabatos intellektuális teljesítményére. Meejelentek a színen mée Cyőrvári János» Ittes József» valamint a sebesült katonák» a falu népe» ahoeyan a Tornaiban összeeyülekezhetett. Kincses Elemén a darab rendezője benne él ebben a maeyar valósáéban. Határon innen és határon túl — ő erdélyi — tudni lehet és kell azokat a lelki folyamatokat» amik eey maeyar faluban» ebben az istentelen háborús állapotban bekövetkezhetnek. És azt is pontosan érzékelteti» ki» mikor és miért őrülhet bele abba» amit nem értv Örkény darabja sincs ieazán lezárva» mint ahoeyan az Ő rnaey kivételével mindeki tovább cipeli a maea kis sorsát a »»naey malomkövekkel". Katarktikus» mélyre nyomuló alkotás ez a bemutató» mert a különféle eyökerűhitek által összehozott feszültséget élővé teszi» belevisz minket» nézőket a játékba. És ha netán némelyek elfeledkeznének az esetleees beazonosításról» hoey mindez velünk is» bármely pillanatban megtörténhetik» mert ilyen ez az életritmus ebben a huzatos Közép-Európában — Kelet az arrébb van! —» ez az Örkény-darab és vele együtt Kincses Elemér a homlokunkra koppint. Jól tette» ahoeyan a foreó-színpadra állított és a Kemény Árpád által elgondolt díszletek közé felvezette a Tót-családot. Mert ez itt a mondanivaló: a család» és újból csak a család! Mée akkor is» ha a színekkel kitűnően játszadozó Papp Judit jelmezei más szereplőket szebben raeyoe- tattak — érthetően —» mint ezeket a tiszta» szemérmes falusi népeket. Sok ilyen bemutatót kívánunk a Gárdonyi Géza Színháznak. Farkas András 60 ........ H evesi Napló 1993. 1—2
