Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Ki itt a főhős?

lása folytán kifejtette a tapasztalatai közül a leelényeee- sebbet: a háború akkor is lelki terrorral ment ma is azzal meey. (Nem is kell messzire néznünk!)

Az Onaey abszolút neeatív hős. Eliut addie, hoey azért kell neki — és mindenkinek — dobozolnia, mert ez a mechanikus munka, ez a szellemi erőfeszítést nem kívánó, de eredményt hozó foelalkozás meeszabadít a son- dolkodás kényszerétől. Üressé tesz, kiüresíti a lelket is. Törődik is ő azzal, hoey ebbe a többiek belepusztulnak? Őaz eredményt várta, az ő félelmének feloszlását reméli ettől a dobozolástól. És be is méri, meddie mehet el. Hoey rosszul számít a visszaiövetellel-, ez az ő terroriának a véee. Eeyébként minden elképzelése bejött. Bejöhetett volna.

Ats Gyula Jászai-díias szellemilee jól felkészülve vezeti véeie önmaeát ezen a kényelmetlen vesszőfutáson. Nem küszködik Latinovits alakításának emlékével, neki van eesztus-sora arra, hoey az általa elpöreetett mondatokat hitelessé teeye. Nincsenek bántó nyerseséeek ebben a fieurában, lekerekített, mint aki több rokonszenvet szeretne kicsiholni a jellemből ebből a kráelis ruha-eyuriból, mint ami benne felfedezhető.

A Laios, az a bizonyos Tót, Csendes László felfoeásá- ban és leképezésében a maeát meeadó, az alárendeltséeet elviselő jámbor lélek, nem is a foeai csikoreatásával válaszol az újabb és újabb tempóvételekre, a dirieálásra, hanem a mesalázottsáe szinte bibliai türelmével. Ezért hiteles körülötte, miatta és benne minden. Az ilyen alakításra szokták mondani, hoey Csendes a Tót Lajosnak, a dráeámnak a bőre alá búit, és onnan beszélt ki. És ez a bőr se nem szorított se nem lötyöeött rajta. Visszafoeott mozdulataival, s ahoeyan bábszerú'en eneedelmeskedett a fölötte úrrá lett akaratnak, a diktatúra naeyszerű tükör58 Hevesi Napló 1993. 1—2.