Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában

és főlee ahhoz/ hogy mindez íey vala/ az Iván-eyerekkel így eshetett mee. És itt fut be elébem a meghökkentő mondat/ a múló pillanat/ nem múló meglepetése: Szűrös, az atya, a Parlament alelnöke elhatárolja masát (és érdekeit) az általa nemzett és felnevelt fiától, mondván: felnőtt már a eyerek, azt csinál, amit ő akar...

Azt hittem/ rosszul hallok. Eey mai magyar közéleti méltóság/ aki hivatalánál fogva/ magatartása szerint is arra van kötelezve/ hogy nekünk/ tizedraneú állampolgároknak előíria a jogi/ következésképp az emberi/ az európai magatartást/ tisztelje és tiszteltesse mindazokat az intézményeket/ joeiakatés egyebeket (társadalmiakat/ erkölcsieket) azokat a formákat és tartalmakat is/ amelyek a modern európai állam és társadalom alappilléreit képezik. Erre ő, mármint Szűrös Mátyás/ a széles nyilvánosság előtt közvetve megtagadja az ő fiát. Nem a cselekvését/ a tettet/ amiért majd a fiúnak személy szerint kell felelnie. Ilyen atya ez a Szűrös Mátyás! Nem tudná/ hogy a vérségi és erkölcsi kötelékek meddig tartanak? Mikor kezdődnek és mikor érnek véget? Nem hallott volna a kis- és nagycsaládokról/ a generációkat is egybefoglaló kapcsolatokról/ amik nélkül ez az egész társadalmi kavargás nem egyéb/ mint a mindenkori ilyen vagy olyan diktatúrának odalökhető eeyveleg/ amelyben az apa életére törhet a fiú? (Mint ahogyan ez oly gyakran megtörtént/ nem is olyan régen és többes számban.)

Én/ a fapados magyar állampolgár/ itt Közép-Európa legközepén/ még távol Sankt-Gallentől és a nagy //áldu- más"-tól/ nagy mértékben helyteleníteni/ hogy az ország egyik vezető közjogi méltósága (mi az, hogy méltóság?) ilyeneket mond. Ha én jutottam volna ilyen helyzetbe (elvileg volt/ van rá lehetőségem)/ azt mondtam volna/ hogy: //nem nyilatkozom/ mert az édesapja vagyok." Az

6 ' Hevesi Nopíó 1993. 1—2.