Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában

emberek szemében — ha nem is nőtt volna hérosszá/ Szűrös szinten maradt volna.

De hát miért tette? A család szégyenét szűkebb körökben is kellemetlen viselni. De hát azért vagyunk szerepkörünk szerint is edzettek/ hogy az adott pillanatban viselkedni tudjunk. Mint apát/ valószínűleg engem is megrendített volna egy ilyen hin de nem biztos/ hogy ennyire elveszítettem volna a fejemet és a mértéket/ mint Sz. M. Az elhatárolódás egyetlen oka/ ha Sz. M. hisz a családban/ mint a társadalom leefontosabb erkölcsi-joei-eazda- sáei alapegységében/ nem lehet más/ mint az/ hoey az erkölcsi csődöt/ ami az ő családjában bekövetkezett/ elhárítsa magától! Vagy/ ez sincs kizárva/ hiszen a mai kártyajátékokban/ a mai kártyásoknál sokminden lehetséges/ az is belezuhanhatott a mérleg serpenyőjébe/ hogy: ha nem választom le magamat a fiamról (nem melléfogalmazás ez a képszerűség!)/ akkor esetleg //vennem kell a kalapomat és le kell köszönnöm". A valószínűségszámításhoz vajmi keveset értek/ de ebben az erkölcsi számkombinációban ez a tétel/ ez az irány sem zárható ki.

Lelkem viszonylagos nyugalmát ebben a roppant egyszerű kérdésben akkor és az szerezte vissza/ amikor az Iván-gyerek anyja igénybe vette a sajtót és kinyilvánította/ hogy Iván az ő fiuk. Nem Sz. M. tette ezt/ hanem az anya/ Sz. M. helyett is.

Már nem tudom/ hová ragozzam tovább ezt a témát. Mi azt várjuk a Parlamenttől/ hogy az emberi értékrendről egészséges fogalmi rendszerben gondolkodjanak. Elvárjuk. Azt is/ hogy a fogalmakat tartakmuknál fogva értékeljék. Hogy ismerjék meg a fogalmak tartalmait. Hoey értsék mindazt/ amitel kell eondolniok a mindennapi élet/ a eyakorlat számára.

Hoey ne születhessenek eleve lex imperfecták/ javítanHevesi Napló 1993. 1—2. 7