Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 4. szám - HAGYATÉK

június 8-i közgyűlésén a következő határozat született: „...Miután a tervezett vasút Abasár község érdekét nem szolgálná, annak létesítéséhez hozzá nem járul." A határozatot még aznap elküldték Kemény polgármesternek.

2.

Feltehető, Kemény a Mátraalja Gyöngyöstől keletre lévő többi községektől is elutasítást kapott, mert a nyáron az érintett községek mindegyikébe „városi deputációt vezetett", hogy beszéljen az elöljáróságokkal, és meggyőzze őket az eredeti, azaz a mátraalji új vonal immár két részletben, mégpedig Gyöngyösig és Gyöngyöstől történő további építéséről. Az első útja a városi küldöttséggel június 12-én Abasárra vezetett. Az abasáriak gondolhatták, Gyöngyösön nagy baj lehet, mert még a polgármester is eljött tárgyalni a vasútügyben. Nem is sikerült még rendkívüli képviselő-testületi ülést sem összehívatnia Keménynek, hogy az abasáriaknak kifejtse újabb elgondolását. Azonban az abasári bíró, Pálinkás János és a segédjegyző, Melicher József másképpen vélekedett. A községházán nemcsak meghallgatta Kemény előterjesztését és indokait a község két vezetője, hanem - „ha a többi község is (a kelet-mátraaljiakról van szó, M. L.) beleegyezik, Abasár is recipit (elfogadja) a vasúti útvonal építése ügyét" - szögezték le.

Vállalták, szeptemberig meggyőzik a képviselő-testületet, és válaszolnak Keménynek. Bizonyára a többi községben is hasonló eredményt érhettek el a gyöngyösiek. Félév sem telt el, és az alispán jelentése szerint 1911-ben Kemény János gyöngyösi polgármester és Gondos Viktor budapesti mérnök megkapta a m. kir. kereskedelemügyi miniszter vasúti előmunkálati engedélyét az Apc-Zagyvaszántó-Gyöngyös vonalra. 1911 tavaszán - bizonyára az abasáriak határozott fellépésére - ismét felújította Kemény a már többször is kérvényezett, Gyöngyös-Egér közötti vonal továbbépítésére vonatkozó folyamodványát, hogy az apci vonal ne Gyöngyösön, hanem Egerben végződjön, és így a kelet-mátraalji községek vasútügye, közötte az abasári vasútügy is megoldódjon.

HEVESI NAPLÓ 1993. 4.

115