Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
PÉCSI ISTVÁN Beszédes betűk DOKUMENTUMREGÉNY - RÉSZLET Repültek a hetek, a hónapok. Egyik alkalommal iszonyatos fogfájás kínozta. Eszébe jutott, hogy korábban erre préseltek egy aranykoronát, méghozzá úgy, hogy megfeledkeztek a későbbi kontrollról, az esetleges kezelésről. Fájdalmai egyre erősödtek. Sietett az orvoshoz, aki rögvest kirántotta. Az enyhülés mégsem következett be, a 41 fokos lázzal, 130-as pulzussal, bedagadt fejjel szállították a Fasor Szanatóriumba. Méghozzá éjszaka. Apja és férje előkerítették dr. Vigyázót, aki vállalkozott az operációra. Ő teljesen kába volt, de néhány mondat csak tudatába férkőzött.-Szegény kis fiatal teremtés, nem hiszem, hogy megéri a reggel.- Nem találom a gennygócot. Itt minden rossz megtörténhet. Félek a szepszis átterjed a vérbe. Tamponozták, bekötözték. Külön szobát adtak. Megkérdezték- Van-e valami kívánsága? Szinte hörögve préselte ki a szavakat.- A gyermekemet szeretném látni... Behozták, de nem tudta megcsókolni. Betették az alkóvba, s a Schwester is lefeküdt. Ekkor különös jelenség tanúja, szenvedő alanya lett.-Az alkov megvilágosodott, szinte mennyei fényben ragyogott, s én hangot hallottam:- Fia a lányodat nevén szólítod, itt maradhatsz, különben velünk jössz.- Egész lényem az akarás feszítette, s úgy éreztem, hogy HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 23
