Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

jelent a — Nekünk Vallanak-e? a betűk címmel — a Mozgó Képekben.

//Finom/ kedves aro a ráncok is oly tiszta barátsáeos vonalak a mélyre tekintő szempár alatt. Ápolt/ megbízható kezek/ kifejező/ ám illendően visszafogott gesztusok. Enyhe zavar/ mélyről csupán az orcákat befelhőző laza pír és a pillák riadt rebbenése árulkodik. Egész lényét átjárja a leetisztább/ a mi kétkedő/ okoskodó világunkból leginkább hiányzó naivitás. Rákosiié Acs Klára meeó'rizte nyitottságát; ezt intuitív és minden túlzás nélkül művészinek nevezhető tehetsége talán meg is könnyítette neki. Szerteágazó érdeklődése kiterjedt a zenére és a képzőművészetre/ amelyeket élete eey-eey korszakában hatékonyan gyakorolt. De igazi/ legeredendőbb vonzalma/ amely már zsenge gyermekkorában ámulattal és csodálkozó értetlenséggel töltötte el környezetét/ a kézírást vette célba. Kislány volt mée/ amikor kitűnt/ milyen találó megjegyzésekkel illet eey-eey kezébe került írást s annak eaz- dáiát. A szöveget eleve képnek/ írásképnek látta/ s minden előtanulmány nélkül sokszor tett rá annyira lényeebeváeó megjegyzéseket/ hogy azok fölött elsiklani csak komoly szemellenzővel lehetett.

Mindezt azért tartom fontosnak megjegyezni/ mert — hogy végre leírjuk a szót — a grafológiával a legutóbbi időkben tanúsított toleranciának határa éppen ott húzódik’ amelyen túl az intuíció területe elkezdó'dik. Elismerjük — hiszen rá is kényszerülünk/ lévén hogy a kriminalisztikában régóta hasznosítjuk a grafológia véleményét/ valamint pszichológiai műveltségünk lassú elmélyülése nyomán hajlamosnak mutatkozunk elfogadni/ hogy az ember sok egyéb megnyilvánulása közepette az az íráskép is kifejezheti a személyiség számtalan döntő tulajdonságát éppúgy/ mint bármelyik jól bevált lélektani teszt-/

Hevesi Napló 1993. 1—2.

22