Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

elismerjük tehát, hoey ,,lehet benne valami". Ennyi telik a ,,bátorsáeunkból". Minthoey az áldásos racionalizmus éeisze alatt nevelkedtünk, s közben mintha meefeledkez- tünk volna arról, amit pedie éppen saját életünk is — mindannyiunké— kellőképpen példázhat: hoey intuíciók, beleérzéseb sejtéseb empátia nélkül eeyetlen célravezető lépést sem tehetünk. Sem a szakmában, sem a hétköznapjainkban, s legkevésbé embertársainkkal való érintkezéseinkben.

Toleranciánkból mindössze a következőkre futja: a era- folóeia érvényesséeét — meglehetős szűkítéssel — elfogadjuk, elfogadhatjuk. Csak legyen kellőképpen tudományos. Vonalak, kötések, fölfelé, lefelé, jobbra, balra. Sciencia mindenek előtt. Precíz definíciók. És lehetőleg kizárva minden beleérzés. Minthoey az nem mérhető.

Mindenesetre ideje megnyugtatnom az olvasót, Rákos- né Ács Klára kitanulta a mesterséget. Közvetlen mestere Románná Goidziher Klára és Baktay Ervin volt. Az Akadémia Irástudományi Társaságának öt éves kurzusán szerzett pszhichoerafológiai oklevelet. Sikerei — sajnos, nem itthon — felsorolhatatlanok. Ám ő hazájában szeretné hasznosítani a tudását.

Irodalomtörténészek és történettudósok esküsznek rá, olyanok, akiknek munkáját nemcsak megkönnyítette, hanem az adathiány kátyúiából húzta ki őket. Más kérdés, hogyan használják fel tudását. Hiszen ő nem ítéleteket hoz, hanem ajánlásokkal szolgál, amelyeknek értelmezését a szaktudósokra bízza. Jól kell tudni élni vele...

Ott ül előttem riadtan, mégis biztonságot sugárzóan: pedig egyébhez sem szokott, mint a kétkedéshez. Az utóbbi negyven évben mi másban is lehetett volna része? És annyi sérelem érte... Vajon finom mottója, amelyet könyve, a Vallanak a betűk eleiére írt, megfelel-e rájuk?

Hevesi Napló 1993. 1—2. 23