Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - TUDOMÁNY - Sugár István: A szultán és hadszerepe
A török haderőt mutatja be egy XVI. századi török krónikás: „Mindegyik övében tőrje és szablyája, Páncélban van egyik, másik meg vértben, És szörnyű bestiáknak rémséges bőrében, Pajzzsal meg kopjúval tisztek bővelkednek, Valamennyi szálas, együtt menetelnek...'' Eg-egy hadjáratban, egy-egy vár ostromában, egy-egy ütközetben résztvevő török haderő számát megközelítő pontossággal sohasem ismerjük, mivel azt részben maguk a törökök sem mutatták ki, de meg a fegyveres erőt igen nagy számban kísérték fegyvertelen tömegek, akik a zsákmány reményében, vagy éppen a katonaságot kiszolgáló, de fegyvertelen tömegek voltak. Ezeket előszeretettel vonta maga után a török hadvezetés, hogy azok által is minél nagyobb számúnak tűnjék a sereg, s elriasztó hatással bírjanak a védelembe szorult magyarokra. Tárgyilagosan meg kell vallanunk, hogy a törökök valóban jó katonák voltak, akik a legreménytelenebb esetekben is életüket semmibe véve vetették magukat a harcba. Nem féltették életüket, hiszen a mohamedán vallás tanítása szerint a harcban elesettek „elnyerték a vértanúság koronáját". Hevesi Napló 1993. 3. 69
