Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Az Ezerkettedik éjszaka
Abu Hamid, a palesztin zsibárus unokája ma délelőtt csak tartotta, fogta a repedt héjú sárgadinnyét az úttest felőli kezében. Az ananászillatú lé könyökéről csepegett; a legyek gyűltek, a tarka tömeg sűrűsödött, a dinnyében békésen ketyegett a pokolgép. ...Jichak Samir Cadillac-ja tetszett afiúnak legjobban. A vajszínű Continentalban Simon Peresz és Jichak Rabin. Aztán a pálcélozott Buick-ban a jenki konzul, s egy szép rumi nő... Mashallah... aztán a fehér testőrmotorosok. Elmentek... A haifai kikötőbe. Az olaj kikötőjébe. Az USA-hadihajókat köszönteni. Elmentek... és Allahra! Ez a dinnye már nem is ketyeg! Finoman letette a ragacsos gyümölcsöt a külföldi lapok bódéja mellé. Már nyalta a markát, amikor megszólalt a legigazabb szura: „Allah, il Allah, Mohamed rasul Allah...", s még nyalogatta a könyökét, amikor... megismerte a tegnapi titkosrendőr. 3. Szinte kékesen fehér burnuszú, előkelő tartású úr lépett ki az El-Hiasszár mecset főkapuján. A kultikus mintázatú fejrevalót úgy hordta, mint Jasszer Arafat. A szeme... nevető szeme szír, az orra beduin, az álla berber, homloka libanoni, járása török. Tekintete talán... bagdadi messzeségeket kutat. Aztán az orra előtt elsuhan egy dinnyeszagú, rongyos kamasz: —Yehudi bunduk...! A titkosrendőr pedig kegyetlenül belerohan a muzulmán úr gyomrába, humuszát is majd letépi, ám hangja is reccsen: — Hülye állat! —Tényleg? Örvendek. Én pedig Naszreddin Hodzsavagyok. — El Fattah pofád van, mint a kölyöknek! 2. Hevesi Napló 1993. 3. 23
