Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Az Ezerkettedik éjszaka

— Installah...

— Szóval te fedezted a kis firkálóst? — Megtapintotta bal hóna alatt az ŰZI-1 —Te legalább megvagy, arab! Aztán mit dugdosol a lepedőd alatt, he?

Már fogta a vállát, s az újságos bódé árnyékába húzta. Hátat fordított az úttestnek, hogy elállja a szakái lát simogató Naszreddin útját.

—Á papírjaid!

Ekkor felrobbantadinnye. Újságok százai hullottak a gépkocsik többsoros áradatára. A mecset százhúsz éves koldusa legurult ugyan a lépcsőről, de azért tisztán látta, hogy a titkosrendőrt a robbanás berepíti az El Hiasszár ajtaján. Sefket, az utcai fagylaltárus úgy röhögött ezen a repülésen, hogy az aszfaltra borította teljes árukészletét: vagy ötszáz dániai pornókazettát. Fékcsikorgás, rendőrsípok... A közelben üvöltve túrázik öt páncélos rohamkocsi, s a koldus csontváz-kezét emelve iszonyú átkot öklendez. De kire?

A feltámadó szél most a kikötő felé viszi az arab negyed illatát... a koldus átkát is a mecset mellől. A kikötő felé, ahol három gyönyörű cirkáló kürtje kíséri a „Gwendolyn" anyahajó üdvözlő szirénáit, amelynek fedélzetén villásreggelihez téríttetett Allah Hawkins tengernagy — az Izraelbe fektetett milliárdok tiszteletére.

...A nyomozó földet ért a félhomályos mecsetben. Imaszőnyegeket tettek a feje alá; mégtöbbet a fejére. Sokan rá is térdeltek, s fejüket-törzsüket meghajtották Mekka felé.

4.

Naszreddin bő lebernyege alatt magához szorította a szépséges rézpalackot, s a történtekkel elégedetten a modern üzletnegyed felé indult. „Allah hatalmas. Annak ad szárnyakat, akinek akar. Akkor veszi vissza, amikor jónak látja. És Mohamed az O Prófétája..." Tűnődve hallgatta a palackból szivárgó sziszegést, suttogást, fenyegetőzést:

24

Hevesi Napló 1993. 3.