Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - KÖZÉLET - Balogh Gyula Bogumil: Unó-indiánok
másik a konyha. Élvezettel filmeztem le a körberakott hosszú faágakból rakott nyflt tűz fölött háromlábon elhelyezett cserépedényben való főzést. Egy banya seprőfélével legyezte a lángokat, mint kovács a fújtatóval a faszén-parazsat. Ahogy égett agally, úgy tolta a földön sugárban elhelyezett ágakat a tűz felé. Praktikus nem? A lakótérben mindenütt függőágyak. Bútorzat sehol. A némi ruházat, és használati eszköz, ami tulajdonuk, kampóra aggatva a falon, vagy a tetőről lógott lefelé. Megdöbbenve konstatáltam, hogy mindenki: asszony, gyerek, emberahűs, árnyékos kunyhókban függőágyon himbálózva pihen, kézimunkázik, vagy éppen pipázik. Megirigyelve ténykedésüket, én is kipróbáltam a heverészést. És miután elhelyezkedtem benne, s a kellemes ringatózástól elandalodva elszenderedtem, felébredve nem akaródzott kiszállnom az elmés szerkezetből. Godálatos érzés a semmittevés, a lágy ringatózás a hűs, szellős totoranádból készült házikóban. Most pedig beszéljünk arról, hogyan is kereszteltem én el ezeket a punochat unoknak? A dolog úgy történt, hogy a házak között bóklászva igyekeztem a pompás népviseletbe öltözött embereket lezamerázni. Szomorúan tapasztaltam, hogy az asszonyok ilyenkor fejükre borították szoknyáikat, a férfiak elfordultak, a gyerekek beszaladtak a kunyhóba. Nem tudván mire vélni a dolgot, arra gondoltam, hogy a vallásuk ti ltja az arcuk lefényképezését, amikor felfigyeltem valamire. A fejükre húzott szoknyák alól kikandikálva mutatóujjukkal a levegőbe bökve ezt kiáltották felém: Unó... Unó... Gondoltam, valami varázslat lehet a rontó szellem, jelen esetben ellenem. Majd amikor értetlenül bámultam rájuk, magyarázatul hozzáfűzték: Unó Dollár! Egy pillanat alatt megvilágosodott minden! Egy dollárért megengedik, hogy lefényképezzem őket, sőt két dollárért valamilyen produkciót is nyújtanak számomra, s három dollárért bemehetek a kunyhójukba belső felvételeket készíteni. így aztán harminckét dollárom bánta az unó indiánok mindennapi életét bemutató húszperces filmem elkészültét. Amikor a dús és igen ízletes hal, rák 12 Hevesi Napló 1993. 3.
