Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István verse
- Akkor maga nyer, - biztosította Boldizsár. Még három partit játszottak, mint a hármat Boldizsár nyerte kontrával. Eberhard ilyenformán a húsz schillinges nyereséget beleszámítva összesen 980 schillinget veszített. Amikor habozva felállt, még mindig olyan gyanútlannak mutatkozott, mint az első parti előtt.- Hát akkor négy-négy.- így van - helyeselt Boldizsár.- Ha legközelebb felutazom, újra összemérhetjük az erőnket.- Legyen szerencsém, - udvariaskodott Boldizsár, és kezet nyújtott.- Istenem, ez tiszta dilinó - vigyorgott az őzikeszemű.- Legalábbis bástyafórt kérhetett volna - jegyezte meg a bulldogképű - ember, maga nem játszhat vele pariban, én királynőfórt kapok tőle. Eberhardot hirtelen elhagyta biztonságérzete. Hogy-hogy, akarta kérdezni, de a szó valahogy beleszorult. Zavarában alig tudott felöltőjébe bújni, a kecskeszakállú főúr segítette rá a kabátot.- Azt mondta, hogy házmester - motyogta.- Ja, a Boldizsár úr nagy kópé. Néhány évvel ezelőtt nagymester is lehetett volna belőle - újságolta a kecskeszakállú - csak nem volt kitartása. Meg van egy béna nővére, tetszik tudni, azt is el kell tartani.- És a jómódú felesége?- Nincs annak kérem felesége. Eberhardot az az érzés környékezte, mint ötéves korában, amikor egy gyerekzsúron összevizelte magát. Önkéntelenül nadrágjához nyúlt, aztán óvatosan hátrafordult, hogy a tarkójához tapadt röhejt lesöpörje. A kibicek azonban nem rajta mulattak, az asztal fölé görnnyedtek, s ügyet se vetettek Eberhardra. Legalább Boldizsárba szerette vona szemrehányó tekintetét fúrni, de ő mással volt elfoglalva. Egy versenypartiját elemezte. Villámgyors mozdulattal húzogatta a figurákat a fekete-fehér kockákon, s ezúttal egyetlenegyszer sem lépett rosszul a lóval. Lőrinczy István nocturne papok megint pofozkodnak ám a szelek nyarat hoznak pártfőnökök osztozkodnak zöldszemű fák csak lomboznak 15
