Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Jobbágy Károly verse
VERS-PRÓZA Jobbágy Károly Nagyheti állomások Nagypéntek (az esti motozáskor) 1946. ápr. 19. A karjaim széttártam. Álltam. Tessék. Ketten cibálták rólam a ruhát, négyen meg nézték. A kincset keresték, mit eddig dugtam, még nem adtam át. Mohón zsebembe nyúlt egy nyurga, hosszú főhadnagy, - hátha talál valamit - Sajnáltam ót, nem volt szívemben bosszú, hisz nem volt semmim, semmim, csak amit magamon hordtam - és a megalázás. De senki lettem! S émelyegve járt át a gyomromtól a kába fejemig. Ám hirtelen elémtűnt „az a Másik". Róla letépték átvérzett ruháit s még könny sem hagyta el a szemeit. Nagyszombat (a délutáni munkám) 45. április 20. Otthon már selymes zászlók lengetik a feltámadás szép üzenetét. De mi a Péntek szenvedéseit érezzük, álljuk, fulladozva még. Megcsúszom néha a nagy súly alatt. Mögöttem ordít felszisszenve, vad keserűséggel kínlódva a többi. 10 Jézus ma már a kősziklák között feküdt, - mi meg csak irigyeljük őt, mert könnyebb volna halottként feküdni.
