Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 2. szám - KÖZÉLET - Deákné Forgách Ágnes: Válasz egy költőinek szánt kérdésre
KOZELET L. Válasz egy költőinek szánt kérdésre „Mi köze egy öregembernek a fiatal nők méhéhez?" Ha az öregember csak élt, és becsületesen, lelkiismeretesen dolgozott a saját szakmájában, és a közelmúltra jellemző körülmények ellenére sem engedte meg magának a hanyag munka luxusát, emberi joga a jövőért, hazája népszaporulatáért aggódni. Ha az „öregember" (?!) II. János Pál pápa, Krisztus földi helytartója, a katolikus egyház vezetője, a Szentatya, akkor nemcsak joga, hárem kötelessége is az ELET védelmében szót emelni. Az O állásfoglalását dogmaként eleve elutasítani, enyhén szólva idejétmúlt, az emberi jogokat figyelmen kívül hagyó nézet. Miután ellenzék és kormánykoalíció egyöntetű törekvése, hogy jogállamot teremtsen hazánkban, jogi szempontból körüljárva a kérdést, induljunk ki abból, hogy az abortusz a nő önrendelkezési joga a saját teste és élete felett. A nő szempontjából megvizsgálva a dolgot a döntés joga csak az övé. Kételyeit, vívódását megoszthatja bárkivel, de a döntés joga és felelőssége őt terheli. A döntés általában anyagi, szociális, illetve egzisztenciális szempontok miatt merül fel. Ezek általában változó tényezők, hiszen egy lottó-nyeremény alapvetően megváltoztathatja mind a hármat. Ezzel szemben egy megmásíthatatlan dolog áll, mert ugyanazzal a génállománnyal soha többet nem akar majd senki megszületni. Elve az abortusz törvény adta jogával, hogyan alakul a további jogi helyzete? Orvosi műhiba esetén kérhet-e kártérítést? Egy későbbi, kívánt terhességből rendellenességgel születő gyermeknél felteheti-e a kérdést, hogy nem a rosszul végrehajtott korábbi abortusz következménye-e? Ha ezt valamilyen módon bizonyítani tudja, akkor perelheti-e az abortuszt végző orvost a gyermek számára életjáradékért? Ha az orvosi műhiba bizonyítása után intézetben kívánja elhelyezni a gyermeket, kit terhel az intézeti költség? Csak nem a társadalmat? Egy magánjogi döntés következményeit másokra terhelni szintén nem jogszerű. Az érintett férfi szempontjából ugyanezek a kérdések felmerülnek, de még bonyolultabb a helyzet. Hol a jogegyenlőség, amikor az 50%-ban az ő génjeit hordozó életlehetőség sorsáról csak a nő jogosult dönteni? Jogi úton tudja-e a nőt szülésre kényszeríteni? Ez technikai kérdés is, mert az idő itt nagyon fontos tényező. A jogegyenlőség kérdése még a nagyszülők részéről is indokolt. Mendel borsó-keresztezési kísérletei óta az 6 érintettségük sem kétséges. Ha a magzatot nemcsak sejthalmaznak tekintjük, hanem kibontakoztatható emberi képességek lehetőségének, akkor az ő jogegyenlősége sem biztosított. 3
