Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 1. szám - TUDOMÁNY - Schmotzer András: Erdő, te nálam nagyobb hatalom
„Erdő, te nálam nagyobb hatalom" Az Országos Erdészeti Egyesület, amely az erdész szakma tudományos, műszaki egyesülete - mint ilyen, hazánk egyik legrégebbi társadalmi szervezete - ebben az évben ünnepélyes külsőségek között tartotta meg 125-ik évi közgyűlését Sopronban, amelynek keretében zászlót szentelt, és ezt a nemes gondolatot választotta jelszavául. Nem akartuk fetisizálni sem az erdőt, sem a szakmánkat, de a gyors politikai és társadalmi változások egyre jobban az érdeklődés középpontjába állítják a természetet és ennek szerves részét képező erdőt és a benne folyó gazdálkodást. A fogyasztói társadalom „önmérséklet" nélküli harácsolásával egyre több anyagi természetű javadalmat „tesz magáévá", rontva ezzel saját és évszázadokra előrevetítve utódaik életfeltételét. Világszerte joggal erősödnek azok a mozgalmak, amelyek óvják, féltik az emberiség létfeltételeit. Ma a Föld erdőirtásait követve megállapítható, hgoy egy 10 méter széles erdósávot feltételezve a szuperszonikus repülőgép sebességével pusztul, illetve pusztítjuk el erdeinket. Az ember alapvető természeti ösztönéből fakadóan szereti az erdőt. A világirodalomban számtalan író, költő, a képzőművészeket temérdek esetben ihlette meg az erdő varázsa, és alkottak olyan műveket, amelyek előtt az utókor csodálkozását és elismerését fejezi ki. A mai ember viselkedése, életformájának megváltozása (urbanizáció), a tulajdonviszonyok olyan átkos tudathasadásba kergettek bennünket, melynek következménye a mértéktelen környezetszennyezés és természetrombolás. Hogyan alakult a magyar erdők sorsa az elmúlt időszakban? Lelkiismeretünk szerint mi, magyar erdészek el tudunk-e számolni a társadalomnak tetteinkkel? Valóban „rablógazdálkodás" folyik-e erdeinkben, vagy „sikerágazat" volt a szakmánk az elmúlt 40 évben? Az erdészektől kell-e védeni erdeinket? Külön kell-e megítélni az erdészkedést és az erdőben folyó természetvédelmet? Mi az erdő funkciója? Mind-mind megannyi kérdés, amelyet a jelenlegi keretek között csak felvillantani, de részletesen kifejteni nem lehet. Az erdész ember Istennek olyan különleges teremtménye, akinek a történelmi múltba - néhány évszázadot visszatekintve - és ezzel azonos mértékkel előrelátva kell szakmai lelkiismerete alapján munkálkodni. Az erdő nem a fák összessége - az erdő örök - hitünk szerint, de a benne lévő fák kora véges. Nem csupán nyersanyagforrás, hanem olyan bonyolult életközösség, ahol maga a talaj és a benne lévő élőlények, a lágyszárú növényzet, a gombák, zúzmók, a vad és fák alkotják ezt a még minden tényezőjét máig sem eléggé ismert ökoszisztémát. Néhány megrázkódtatás érte a magyar erdőket a XX. században is. Trianont követően elvesztettük legértékesebb fenyves erdeinket, az erdőterület 84%-át. Ezt a helyzetet figyelembe véve indulhatott meg az Alföld nagyarányú fásítása. Az 1935. évi erdőtörvény biztosította több évtizeden át a szakszerű erdőgazdálkodás és természetvédelem alapjait. AII. világháború után az ország erdősültsége csak 12% volt. Ennek gyarapításán fáradozott az erdésztársadalom, melynek eredménye, hogy erdősültségünk 18%-ra növekedett. Folytatódott az Alföld fásítása, amely az 50-es években különös infrastruktúra nélkül foglalkoztatási lehetőséget biztosított számtalan szegény embernek. Megtörtént az erdők államosítása, amely pozitív lépésként értékelhető még napjainkban is. Néhány hektáron erdőgazdálkodni nem lehet. 29
