Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 1. szám - TUDOMÁNY - Schmotzer András: Erdő, te nálam nagyobb hatalom

1972 októberében Buenos Airesben ülésezett a VII. Erdészeti Világkongresszus. Madas András magyar erdőmérnök javaslatára elfogadta a testület az erdők hármas rendeltetésének fogalmát, úgymint a termelési, a környezetvédelmi, a szociális és üdülési funkciókat. Ez ma már nem sorrendiséget jelent, mivel egyre jobban felértékelődtek az erdő által nyújtott im- materiális szolgáltatások. A tiszta levegő és víz, az erdőnek a levegőben lévő por megkötési képessége, amely igen jelentős, a pihenés, a turizmus, a gyógyüdülés, síelés, vadászat és sorolhatnám tovább.

Az 1960-as évek második felében országunkban is megindult a gyakorlati természetvédelem megvalósítása. Sorra alakultak a nemzeti parkok és a tájvédelmi körzetek. Ezen alapelvek szerint alakult meg 1977-ben a Bükki Nemzeti Park, majd ezt követően a Mátrai Tájvédelmi Körzet.

Ma a védett területek fele mintegy 300 ezer hektár erdős területre esik. A védettség nem azt jelenti, hogy az egész területen nem lehet tovább gazdálkodást folytatni, ez csak a „szigorúan védett" területek esetében érvényes. Az erdőgazdálkodást már több mint egy évszázada tíz évre szóló üzemtervek szabályozzák. A természetvédelmi területek esetében a gazdálkodás előírásait és mértékét a természetvédelmi hatóság véleménye alapján a minisztérium hagyja jóvá.

Kritika érte gazdálkodásunkat a Bükkfennsík „letárolásáért". A Bükkfennsík idős bükkös állományai 120-140 éve jöttek létre. Az előző állomány faanyagát - amely ugyancsak bükkös volt - hamuzsír céljára használták fel, és letarolták. A természet kegyessége tette lehetővé, hogy ezen állományok több száz hektáron természetesen felújultak. A II. világháború utáni talpfatermelés vágásai jellemzően elkőriesedtek, és nem biztosítottak értékes faanyagot. Az 1968. évben az egykorú zárt bükkösökben bőséges bükk-makk termés volt, és a csíracsemete a kedvező tavaszi fagymentes időjárás miatt nem fagyott el, és csodálatosan felújult.

Boldog az az erdész, akinek életében egy-két ilyen bőséges bükk-makk termés adatik meg. Zárt állományok alatt a bükk-újulat elpusztult, ezért fel kellett „szabadítani", tehát az állományokat bontani, illetve végvágni kellett. Ezen túltartott állományok faanyagának műszaki értéke ilyen termőhelyen már igen csekély, tehát nem a faanyag nyerés vezérelte a gazdálkodót a fa kitermelésére, hanem a természetes felújítás érdeke, ahol hektáronként több mint 100 ezer újulatot adott a természet. (Mesterséges erdősítésnél 5-10 ezer csemetét ültetünk.)

Országosan és helyileg is alapvető gondot jelent az erdőgazdálkodás szempontjából a túlszaporodott nagyvadállomány. Mai ismereteim szerint 4-5-szörösére emelkedett az erdő számára elviselhető mennyiség. Befolyásolta ezt az a tény is, hogy az ember a ragadozókat kiirtotta, megszüntetve ezáltal a természetes kiválasztás lehetőségét. A vad tartozéka az erdőnek, tehát annyi vadat kell tartani, amelyet az erdő még nagyobb károsodás nélkül elvisel.

Lényegesen romlott az erdő egészségi állapota. Elsősorban a kocsánytalan tölgyeseink pusztulása, az aszálykárok, különböző rovar és gombakárok, valamint a környezeti ártalmak mind-mind jelentősen befolyásolták ezt a negatív tendenciát. Európa erdeihez viszonyítva a magyar erdők egészségesebbek. (A károsodás mértéke nálunk mintegy 10%, míg Németországban 38-40%.)

Gazdálkodásunk mértéktartását szemléltetik az üzemtervi kitermelési lehetőség és a tényleges kitermelés, valamint a korosztályváltozások ábrái. Egyértelműen bizonyítható, hogy vállalatunk nem termelte ki a fakitermelési lehetőségeit, és ennek következtében jelentősen növekedett az idősebb állományok aránya.

A tulajdonviszonyok változása is napirenden van, de célunk az, hogy jelentősen ne csökkenjen az állami erdők aránya.

Az erdőgazdálkodást ki kell venni a versenyszférából és nonprofit jelleggel kell a társadalomnak üzemeltetnie. Az ágazat autonómiáját biztosítani kell minisztériumon belül.

30