Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Chikán Zoltán: Zárszó és számvetés
lom, kitessékelve Pázmány Pétert és szellemét az épületek falai közül. De indokolja a katolikus nevelést sok körülmény: ma, a keresztény európai gondolat újraéledése idején világnézetileg semleges oktatókra és hallgatókra bízni a megújhodást - merő képtelenség. Az mindenki előtt világos, hogy ember világnézet nélkül tartalmas életet nem élhet, (ha a világnézet a világról alkotott tapasztalataimnak és elképzeléseimnek, gondolataimnak ösz- szességét jelenti), a jog épülete pedig erkölcsi alapok nélkül meg nem állhat. Vagy kizárólag politikai szólamok kedvéért le kellene mondanunk azokról a parancsolatokról, amiket Mózes kőbe vésetett? Ami csaknem azt jelentené, hogy világnézeti semlegesség orvé alatt tovább hagynánk tombolni azt a szellemi és erkölcsi erőszakot, esetleg nihilizmust, amely ma tombol a Balkánon és más válsággócaiban a világnak? Sokak szerint ez a jubileum egy korosztály nosztalgiája, sóvárgása egy valaha-volt állapot visszaállítására. Lehet, hogy akadnak ilyen érzésűek is! De nem árt arra figyelmeztetni, hogy a folytonosság tudatos vállalása nem képzelhető el erkölcsi és történelmi bemérési pontok nélkül. Ez a dátum ilyen! Rajtad a sor, „öregdiákok" főtitkára, hogy az utolsó szó jogán valamiképp keretbe foglald azt a képet, amely reményeink szerint Kedves Olvasóinkban kialakult ünnepi rendezvényeinkről olvasva. Mert erősen bízunk benne, hogy az itt olvasott betűkkel rajzolt életképek jól, élethűen ábrázolnak bennünket, volt egri diákokat, akadémiai tanárokat, az Akadémiát. Az emlékezések mozaikképét gyászfekete kockával kell lezárnom, felidézve a 106 éves korában alig egy hónapja elhunyt egykori tanárunk koporsója fölött a pécsi temetőben elmondott gyászbeszédemet: „Nagy-nagy szomorúsággal, de meghatódott lelkemben mély tisztelettel hajtom meg fejem Óriás professzor úr koporsójánál, amikor az Egri Öregdiákok Baráti Társasága búcsúköszöntését hozom tiszteletbeli tagunknak. Ám személyemben nemcsak egyesületünk tiszte, de a tanítványi hála és köszönet kötelessége is küldött ide, hogy elmondjam és hirdessem: a kiváló tudós szellemi örökségeként emberi szerénysége, szilárd jelleme, a hűség és a példamutatás követendő emlékévé szilárdult bennünk még akkor is, ha közben a quasi contractusok formuláit el is felejtettük. Személyemen keresztül nagyon sokan ígérjük meg itt és most, hogy az emberi, erkölcsi értékek tiszteletét Professzor Úrra hivatkozva adjuk át utódainknak is, hogy a jog, igazság és erkölcs hirdetéséért 106 évig égő láng tovább lobogjon. Ezzel az ígérettel rovom le hálámat, mint volt hallgatója és kedves városának, Egernek polgára. Az igazi tekintélyek iránti tiszteletet Öntől tanultuk meg, és közös hitünkkel hisz- szük, hogy hosszú, szellemiekben gazdag életének jutalmát megadja Önnek a legfőbb Tekintély. Szomorú szívvel, de élete példájának kincsével gazdagon búcsúzunk: nyugodjék békéFarkas András Zárszó és számvetés ben!" 49
