Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Chikán Zoltán: Zárszó és számvetés

Akadémiánk számos nagy professzora nem élhetett meg ily díszes matuzsálemi kort, de életében mind gyarapította, csiszolta, fényesítette az egri akadémia hírnevét. Róluk emlékeznek nemcsak e kiadvány lapjai, de ünnepségünk során elhangzott beszédek és az emlékező diákok csendes eszmecseréi is. Csak a mi rövid életünk tartama alatt is oly tekintélyes férfiak, tudós tanárok emelték e „vidéki" főiskola tekintélyét, mint Székely István, Molnár Kálmán, Vécsy László, Tóth József, Holik Sámuel, Barsy Artúr, Csizmadia Andor, Urbán Gusztáv, Angyal Lajos, Pálosi Ervin, Mihelics Vid, Markos Olivér, Perbíró József, Schönvitzky Bertalan és ... és sokan mások, korábban is. Közülük számos egyetemi tanár, dékán, sőt rektor is büszke volt egri működésére, és szinte kivétel nélkül mindannyian említésre méltó szerepet vállaltak oktatói munkájukon túl Eger társadalmi életében is.

Sajnos, nagy tanárok munkája, emléke, a múlt dicsősége nem tudta megmenteni intézetünket a történelem irracionális kavargásának harckocsijaitól. Végiggázolt rajtunk a keleti horda, s kiszolgáló vazallusai elsöpörték e szépmúltú intézményt és vele Eszterházy püspök nagy álmát, az egri egyetem ábrándját is. Talán örökre?!

Ám az Egri Öregdiákok Baráti Társaságának a hagyományápolás keretében nem titkolt szempontja ébrentartani a gondolatot az egri egyetemért. így Társaságunk alapszabálya szerint is kötelességszerűen tette magáévá az akadémiai évforduló megünneplését és márványba örökítését. Munkálkodásunk összességében arra irányul, hogy összefogjunk minden, bármelyik egri középiskolából indult szellemi erőt, jövőbenézően olyan társadalmi, gazdasági, politikai mozgások serkentésére és ébrentartására, amelyek az egri egyetem létesítését eredményezhetik. E törekvésünk megnyitó, a vendégeket üdvözlő szavaiból is kitűnik, milyen társadalmilag súlyos, nagytekintélyű és befolyásos személyiségek megtisztelő jelenlétének örvendhetünk.

íme, így köszöntöttem ünnepünk részvevőit:

„Társasági tisztem szerint, de Eger város közönsége nevében is mély tisztelettel üdvözlöm ünnepi közgyűlésünkön kedves vendégeinket, dr. Habsburg Ottó urat, a Páneurópai Unió elnökét, gyermekeit: Károly és György főherceg urakat, dr. Seregély István érsek urat, a Magyar Püspöki Kar elnökét, dr. Balsai István igazságügyi miniszter urat; a városunk képviseletében velünk ünneplő dr. Ringelhann György polgármester urat, házigazdánkat, dr. Orbán Sándor urat, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola főigazgatóját, dr. Balázs István urat, a területi köztársasági megbízott úr képviselőjét, dr. Gulyás József urat, a Miskolci Műszaki Egyetem Jogi Karának dékánját, dr. Bosák Nándor urat, az egri Hittudományi Főiskola rektorát, és távollevőként, de üdvözlő üzeneteik birtokában a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia rektorát, a szegedi és pécsi jogtudományi karok dékánjait. A megjelenteknek köszönjük, hogy meghívásunk elfogadásával figyelmet keltő nyomatékot adtak annak a példaértékű erkölcsi gesztusnak, mellyel nemzeti kultúrtörténetünk egy már múló emlékét kívántuk tanulságul a jelen, de még inkább a jövő számára felmutatni.

Egy régi és sajnálatos módon megszüntetett főiskolára emlékezünk, az „Alma Mater"- re, a klasszikus diákhagyomány szerint a tudományokkal fiait tápláló Édesanyára a polgári világ Anyáknapján! E véletlen egybeesés is legyen felhívó jel a ma és a holnap ifjúsága számára a mindenkori „Alma Mater" iránti tisztelet, szeretet, hűség és hála érzésének ápolására. E gondolatok közlésével nyitottam meg ünnepi ülésünket, és adtam át a szót elnökünknek, akinek beszédét már korábban olvashattuk. Beszédét követően megemlékeztünk Akadémiánk hősi halottairól, általános jelképként tisztelve az öreg Líceum II. emeleti folyosóján a képrombolás korszakát túlélő „Pro Pátria" emléktáblát, melyen az első világhá50