Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Farkas András: Foglár Györgyöt emlegetve

Az egri érsek kellő tapintattal, de nagy határozottsággal szólt az erölcsi megújulás, az erkölcsi építkezés fontosságáról. Joggal és kellő eréllyel. Bár a diktatúra alatt kivérzett két generáció értékhordozói türelmetlenek és minél hamarabb szeretnék szárbaszökkenteni azt, amit az ateizmusra hivatkozó állami gépezet letarolt, valahol ott van a megoldás: az érintetlen lelkű fiatalságban.

A rendezők az Európai Unió elnöke dr. Habsburg Ottót is meghívták, hogy megjelenésével és gondolataival érzékeltesse a jogcímként hívott alkalom jelentőségét. Az ünnepi szónok említette Mária Teréziát, mint aki annak idején azért akasztotta el az egri katolikus egyetem ügyét, mert az ő koncepciójába nem illett bele Eszterházy elképzelése: Eger egyeteméből olyan kulturális központ válna, amely diplomákat, tudományos fokozatokat osztogatna, de nem az uralkodó felügyelete és irányítása alatt. És az akkori királynő, a sok-sok címet, fenséges jelzőt megkövetelő személyiség helyett mára megjelenik családjának egyik tagja két fiával, aki mindössze elnök úrnak szólíttatja magát, mély közvetlenséggel és őszinteséggel csak jövőről hajlandó beszélni, valahogy úgy, mint a tanár a ráhallgató fiatalabbnak szólva: „Nagyon megható, hogy ezen a szép napon ünnepelhetünk valamit, ami Eger nemes jellegzetessége. Azt, ami egykor összekapcsolta a hitet és a jogot... Ennek az akadémiának nagy szerepe volt abban, hogy megtanuljuk: a jog, a jogfolytonosság érték a nemzet számára. Ezért minden erőnkkel legyünk azon, hogy helyreállítsuk a jogrendszert, a jogbiztonságot s minden ember jogvédelmét.

...Negyven esztendő után egy-két év alatt nem lehet felépíteni az országot, de ez a nemzet dolgozni, haladni, élni akar. Magam is azon dolgozom, hogy az európai közösségen belül élhessünk, de ezt csak akkor tudjuk biztosítani magunknak, ha Magyarország továbbra is a jogrend, szabadság országa marad."

Az ünnepi alkalomból megnyilatkozó egyéniségek mellé fel kell idéznünk a legtisztelet- re méltóbb egri jogtudóst, dr. Óriás Nándort. Nemcsak ragaszkodó hűségéért Egerhez, hiszen még élete utolsó évében, a 106.-ban is hazagondolt erre a városra, hanem szellemiségéért, azért, ahogyan a maximákat jól csengő aranytallérokként pengette ki hallgatói elé. Idézik őt, idézzük mi is, nemcsak most, ez ünnepi vonulatban, hanem mások gyarapodására felmondjuk az általa megmagyarázott és Justinianustól származó tételt:/io- neste vivere, alterum non laedere, suum cuicjue tribuere, magyarán: tisztességesen élni, mást nem bántani, mindenkinek megadni, ami nekijár. Ez a három márványba is vésendő regula, az emberi élet kikezdhetetlen parancsa. És ezt nem árt manapság hangsúlyozni, jól az emlékezetbe vésni, amikor percemberkék, hiéna-lelkű társadalmi csoportosulások, sötétben szövetségesek, zavarosban halászók üzérkednek a milliós tömegek nyomorát még tovább mélyítve mohóságukkal, gátlástalanságukkal. A tisztesség erkölcsöt kíván, ahhoz pedig ugyancsak kitartó türelem és mások megértése kell, hogy ne öldököljük egymást se ténylegesen, se képletesen és az meg már a szociálpolitika, netán az embertársi szeretet régiójába utalja vágyainkat, hogy mindenkinek meg kell adni, ami neki jár. (Lehetséges, hogy a császári birodalomban többet tudtak a demokráciáról, mint napjainkban azok a próféták, akik tele szájjal mondják a magukét, miközben a szemük közül harsányan kiabál az érdek, a sunyi alázat le nem tagadható lapos-nézése.

Csapongó gondolatainkat lehűtendő újra csak visszatérnénk a barokk idők nagy egri főpapjainak szándékaihoz és erölcsi maximáihoz: kell egyetem, katolikus egyetem kell Egernek, nemcsak azért, mert kétszáz évesnél régibb az elgondolás. Azért is, mert a padlóra került Egyháznak nincs egyeteme, amióta a pestiről a régi rendet száműzte az akkori hata48