Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Farkas András: Foglár Györgyöt emlegetve

Foglár Györgyöt emlegetve

Nem az uralkodó felügyelete és irányítása alatt

Az Egri Érseki Jogakadémia alapításának kétszázötvenedik évfordulójára emlékezve emlékező ülést rendezett az Egri Öregdiákok Baráti Társasága. Sokan joggal is kérdezhetik: miért kell egy ilyen megszűnt intézmény múltba hullott sorsára emlékezni, hiszen több, mint negyven esztendeje szétverték, ha tehették volna, sóval hintették volna be a nyomát is, mert magas szinten képzett szakembereket - és ennél is sokkal fontosabb - olyan jogászokat, akik a szakképzéssel egyenrangúan felsőfokú vallási nevelést is kaptak. Olyankor is, amikor a vörös diktatúra előtt a barna veszély fenyegette Európát és azt a szellemiséget megsemmisítéssel, amely az öreg kontinensen csaknem kétezer éve őrzi a hitet és a rendet. Volt hallgatóinak szellemisége és ma sem szűnő világnézeti lelkesedése hívta össze a régi társaságot és azokat a vendégeket, megnyilatkozókat, akik őrhelyükről, magasabbról, messzebbre látva szemlélik az eseményeket, a történelem folyását és irányt szabhatnak mai kétségeink között a jövőt firtató reményeinknek.

Időbeli sorrend szerint is elsőként szólalt meg dr. Seregély István, Eger érseke, a Katolikus Püspöki Kar elnöke. Főpásztori minőségében nyilatkozott meg és nem úgy, mint az ünnepre, az egyház kulturális küldetésére joggal hivatkozható egri főpap, akinek elődje, dr. Czapik Gyula rectormagnificusa volt a tervezett Szent István Egyetemnek abban a kritikus szakaszban, amikor még hagyták ezt az egyházi intézményt működni. Mit is mondott többek között: „Természetes a tudomány, a tehetség és a szorgalom mindenkori támogatása ott, ahol Jézus népe él. Ezért az Egyház nyitott és nyit, ahol lehetőség nyílik rá, elsőnek iskolákat... így hát nem kell szégyenkeznünk, ha hallják, hogy hajdan s ma az emberi tudomány megannyi kiemelkedő kiválósága, papok, szerzetesek, egyházközségek anyagi és erkölcsi támogatásával lettek tudományuk kiváló művelői, mégha egyik-másik el is fordült szellemi bölcsőjét ringató jótevőjétől.

...Sürgetem az élet- és alkotóképes ifjúság számának gyors növekedését, az annyira hiányzó erkölcsi alapvetést és az értelem művelését. Nekik kell megadni az embert belülről kormányzó, igaz és hatékony erkölcsiséget és a tudás szellemi igényességét. Enélkül még a meglévő egyetemek is üresen fognak állni... Hazánkat nem politikai ügyeskedés, idegen gazdasági támogatás, hanem életképes családok mentik meg az elmúlástól. A magyar európaiságot nem az intézmények, hanem az intézményekben tanító és tanuló, erkölcsileg megbízható, fegyelmezett magyarok fogják megteremteni. Könnyebb megoldásról nem tudok... Lehet, hogy üzenetemet kigúnyolja, megkritizálja századunk csak mának és csak magának élő embere. A Krisztus meghirdette örökkévalóság szellemében mégis ezt sürgetem, erre bátorítok, ezt kérem, ennek a nekem igen kedves, ezeréves keresztény magyarságnak az érdekében. Isten akarja ezt, de nekünk is akarni és tenni kell."

47