Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Kerekes Lajos: „Lángolj és világíts!”
számára több kimagasló - sőt európai hírű - tudományos tekintélyt adott. Bizonysága ez annak, hogy az Egri Érseki Jogakadémiát a 200 éves múlt nem merevítette meg, hogy mindenkor korszerű tudott maradni. Az egri egyetem megvalósításáért folyó küzdelembe annak idején erőteljesen bekapcsolódott Czapik Gyula egri érsek, továbbá Mindszenty József esztergomi prímás is. Akkor biztatónak látszott, hogy az egri egyetem megvalósítása terén megtörtént az első konkrét lépés. Ez a konkrét lépés pedig abban állott, hogy az Érseki Jogakadémiát a Magyar Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karává szervezték át. Az egyetemmé válást szolgálta a különféle intézetek megszervezése is. Már az 1946-47-es tanévben több intézetet hoztak létre. Elsőként a szociográfiai intézetet, melynek vezetője Csizmadia Andor lett. Az intézet célkitűzései sorában szerepelt elsősorban a felvidéki vármegyék gazdasági, kulturális és szociális adatainak, valamint népi jogszokásainak gyűjtése, feldolgozása és községenként való közzététele. Az intézet az új kutatási eredmények közzétételére kiadványsorozatot is indított. Ebben az intézetben kezdte el tudományos pályafutását az itt, Egerben végzett, volt igazságügyminiszter, jelenlegi kanadai nagykövet Kulcsár Kálmán is. Az egri egyetem azonban az 1945-öt követő években sem valósulhatott meg. Ennek alapvető oka a történelmi események felgyorsulása volt. 1948. július 1-jével a Magyar Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát is államosították, majd egy évi működés után e felsőfokú intézetet, több, mint két évszázados fennállást követően, 1949. augusztus 1-jével a Rákosi rendszer kormányzata megszüntette, az oktatás és a tudomány igen nagy kárára. Miért sajnálatos a megszüntetés? Erre elsősorban azok tudnának válaszolni, akik itt, ezen az Akadémián tanultunk, és itt kaptuk meg az abszolutóriumot, és annak birtokában Pécsett megszerezhettük az egyetemi diplomát. Évente 200-240-en tapasztalhattuk, hogy itt a Jogakadémián nemcsak oktattak, hanem neveltek is. Schönvitzky Bertalan egyetemi magántanár, jogakadémiai nyilvános rendes tanár a „Világnézeti képzés a jogi oktatás keretében" c. előadásában (Évkönyv 1939/40) határozottan leszögezi, hogy „A nevelés és az oktatás a jogakadémiának együttes és egyenrangú feladata." Szembeszállt a tanszabadság téves értelmezésével, mely felmentve érzi magát az alól a szülői, nevelői kötelesség alól, hogy neveltjeinek főiskolai előmenetelét és magatartását kellően ellenőrizze, és az oly gyakran szükséges serkentő befolyását érvényesítse éppen abban a tanulmányi időszakban, amelyik a jövő nemzedék sorsát, jobb boldogulását illetően döntő jelentőségű. A nagyközönség többségének felfogása szerint a nevelői munka a középiskolával együtt befejeződik, és az egyetemi oktatásnak nem célja többé az ifjú erkölcsi, jellembeli nevelése. Ezzel szemben történelmi tény, hogy az erkölcsi-nevelési gondolat már az aristotelesi iskolánál, a római pretori iskolánál, a középkor vallásos és reneszánsz fejedelmi egyetemeknél is érvényesült. Ebben a szellemben foglalt állást Óriás Nándor egyetemi professzor, a jogakadémia egykori tanára is a „Jogásznevelés, jogászképzés" címmel megjelent rendkívül tanulságos összefoglaló munkájában. Mindez teljes összhangban áll az alapító célkitűzésével. Ezért itt szeretnék visszautalni Foglár György alapító okiratának azon rendelkezésére, miszerint „az akadémiai tanárnak ar44
