Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Kerekes Lajos: „Lángolj és világíts!”
ra is gondja legyen, hogy az ifjúság nemcsak tudományos képzésben, hanem erkölcsös, jellemet képző nevelésben is részesüljön." Köztudott, hogy az emberiség életében a jó és a rossz, a fény és az árnyék, a test és a lélek ősi küzdelme folyik. Hogy az ifjú ember választani tudjon a jó és a rossz között, meg kell mutatni neki az igazi értékeket, vagyis nevelni kell őt. A Jogakadémia tanárai azt vallották: „nevelni annyit tesz, mint kultúrértékeket, azaz vallásos, művészi, erkölcsi, állampolgári ideálokat fejleszteni, és ezeket a jövő nemzedék életelveinek mozgató rugóivá tenni." A tanárok minden módot és eszközt megragadtak, hogy ilyen szellemben neveljék a jogászokat, mert jól tudták, hogy jaj annak a társadalomnak, melynek ifjúsága alkalmatlan a stafétabot átvételére. A jogászi hivatás áll legközelebb a felnőtt társadalom életéhez, mert a jogász - akár mint jogalkotó, akár mint jogalkalmazó - a társadalom hivatott szervezője és irányítója. Az állami és magánélet egész területét átszövi a jog, és ezzel a joggal hivatásszerűen elsősorban a jogász foglalkozik. Ezt a megállapítást sokan a jog és a jogász túlértékelésének vélik. Pedig a jog a társadalomban nélkülözhetetlen, mert ez teszi lehetővé az emberi együttélés rendjét, a közösséget. A jogásznak olyan képzettséggel kell rendelkeznie, hogy a társadalmi életnek ne csak az egyes részjelenségeit ismerje, hanem az egész felett áttekintéssel bírjon. Amint Madách egy hasonlattal mondja a tudomány egységességéről: „Csak az építész látja az egészet. S bár megfaragni nem tud egy követ - a művet ő teremti." így kell állni a jogásznak a társadalmi élet jelenségeivel szemben. A jogász tehát az életviszonyokat alakítja, formálja, az emberek nagy tömegének sorsa van kezébe letéve. S jaj annak a társadalomnak, amelynek mindennapi áetsorsával tudatlanok vagy gonoszok sáfárkodnak! Ezért helyeztek a jogakadémia tanárai különös súlyt a jogászképzésnél az erkölcsiség, a tisztesség és a felelősségérzet kifejlesztésére. A Rákosi diktatúrában a jogot felépítményként kezelték, a hatalmat kiszolgáló tényezőnek tekintették. A jogtudomány azonban mindig is határozottan vallotta és vallja, hogy a jog nem öncélú, alapja az erkölcs. A jog erkölcs nélkül nem létezik. A jog nem lehet csak kiszolgáló tényező. A jognak is megvan a maga önálló léte! Amint a matematikának, vagy a filozófiának vannak bizonyos ősi alapigazságai, axiómái, ugyanúgy a jognak is vannak, s ezek főképpen olyanok, amelyekben a jogrend parancsai az általános etika parancsaival egybeesnek. A jognak és az erkölcsnek ezt az egybeesését Óriás Nándor, a pátriárka korban, a közelmúltban, 106 évesen elhunyt professzor, aki a jogakadémián a római jogot tanította nekünk - a Justinianus kelet-római császár másfélezer éves törvénykönyvéből vett regulával bizonyította. E regula szerint a jog parancsai ezek: honeste vivere alterum non laedere suum cuique tribuere. Vagyis: tisztességesen élni, mást nem bántani, mindenkinek megadni, ami nekijár. Három rövid parancs, és benne van! Milyen jó lenne, ha érvényt tudnánk szerezni ezeknek az egyszerű parancsoknak! Igen, kérem, de nagyon messze vagyunk most még ettől! Hát többek között ezért is nagy kár, hogy megszüntették az Egri Jogakadémiát, mert vele együtt megszűnt annak a lehetősége is, hogy az előbbiekben ismertetett szellemben oktassanak és neveljenek jogászokat Egerben. 45