Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Kerekes Lajos: „Lángolj és világíts!”
A Líceum építésének gondolata Barkóczy Ferenc egri püspöktől származik. Szándékai szerint három fakultásos egyetemet kívánt létrehozni. Az építést azonban nem ő, hanem az egri püspöki székben őt követő Eszterházy Károly egri püspök fejezte be 1782-ben. Eszterházy Károly nem három, hanem már négy fakultásos egyetem működési engedélyét kívánta megszerezni Bécsből. Azzal érvelt, hogy „Egert azért szeretné a Dunán inneni országrész felsőoktatásának központjává fejleszteni, mert jelenleg csupán a nyugat-magyarországi tanulóifjúság képes nehézség nélkül a nagyszombati, bécsi, vagy gráci egyetemet látogatni." Mária Terézia azonban nem adta meg az engedélyt Eszterházy Károly többszöri próbálkozása és erőfeszítései ellenére sem. Nem illett koncepciójába a püspök elképzelése, miszerint a katolikus egyetemmel Egerből olyan kulturális központ válna, amely diplomákat, tudományos fokozatokat osztogat, de nem az uralkodó felügyelete és irányítása alatt. így tehát Egerből nem lett egyetemi város! A Jogakadémia azonban folytathatta működését. Az alapító okiratban rögzített célkitűzésektől és szellemiségtől vezérelve sikerült Foglár György kanonoknak a kor legkiválóbb szakembereit megnyerni a jogiskolai oktatás számára. Itt Egerben született meg az első magyar jogi tankönyv Huszti István tollából, amelynek alapján egy fél évszázadon keresztül tanítottak. Az oktatás és nevelés színvonalát olyan egyéniségek jelzik, mint az európai tekintélyű Óriás Nándor, a helyesen értelmezett sajtószabadság szószólója Urbán Gusztáv, az erkölcsi nevelésért síkraszálló Schönvitzky Bertalan, avagy Tóth József, az Akadémia egykori dékánja, Vécsy László a római jog tudósa, továbbá neves utódaik: Barsy Artúr, Holik Sámuel, Angyal Lajos, valamint az egykori miniszter Markos Olivér és tanártársai Csizmadia Andor, Mihelics Vid, Ösy József és Perbíró József. E szakmai tekintélyekkel kibővített jogakadémia alkalmassá vált a továbbfejlesztésre, új karok létrehozását is beleértve, de beleértve az egyetemi rang megszerzését is. A II. Világháború befejezése után az újrakezdés nagy reményével indult az ország felépíteni a boldogabb magyar jövőt. Egerben Tóth Józsefnek, a Jogakadémia akkori dékánjának indítványára a Nemzeti Bizottság már 1945-ben határozatot hozott, hogy „a Jogakadémia egyetemmé szerveztessék át." Egyidejűleg felhívta a kultúrpolitikai bizottságot, hogy „az ügy keresztülvitelét hathatósan szorgalmazza." A kultúrpolitikai bizottság az 1946. január 18-i ülésén foglalkozott az említett határozat megvalósításával. A tanácskozás után levelet intéztek a város képviselőtestületéhez, melynek fontosabb részei a következők: „Eger történelmi múltja, hagyományai és sajátos adottságai határozzák meg fejlődésének ama egyetlen lehető irányát, hogy az északkeleti országrész szellemi központjává legyen." Ez a meggyőződés táplálta az évszázados vágyat, hogy Eger tudományegyetemet nyerjen, s ebből a vágyból eredő tudat sarkallta az egyetem tényleges megvalósítására irányuló törekvéseket. Akkor még, 1945-46-ban nagy reményeink voltak a demokráciában, s hittünk a jelszavaknak, hogy felszabadított, független ország lettünk, s a magyar nemzet valóban maga építheti jövőjét saját boldogulására! Tévedtünk! De az akkori reményünk és akarásunk azt mondatta velünk, hogy az Érseki Jogakadémia életképességét és létfontosságát a fennállása óta eltelt több, mint két évszázados múlt mindennél jobban bizonyítja. Ez idő alatt a nép fiaiból nemcsak kiváló jogászi nemzedékek sorát nevelte a nemzetnek, hanem tanárai sorából a hazai tudományegyetemek jogi karai 43
