Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Kerekes Lajos: „Lángolj és világíts!”
dúsra kész nemzedék kinevelésének halaszthatatlan munkájúhoz. Ez óhatatlanul szükséges nemcsak keresztény életünk megújításához, ami nélkül nem fogunk üdvözülni és tönkrement, szép hazánk felépítése sem megy nélküle. Tudom, hogy kedvére beszélnék minden egri lokálpatriótának, ha az akkori cél, az egri katolikus egyetem sürgetését érteném ez alatt. De nem ezt teszem, hanem sürgetem az élet és alkotóképes magyar ifjúság számának sürgős növekedését, az annyira hiányzó erkölcsi alapvetést és az értelem művelését. Ugyanis, új és elegendő számú ifjú nemzedékkel kell kezdeni a jövő építését. Nekik kell megadni, az embert belülről kormányzó, igaz és hatékony erkölcsiséget és a tudás szellemi igényességét. Csak azután gondolhatunk gazdagabb, felsőfokú, tudományos képzésre. Enélkül még a meglévő egyetemek is üresen fognak állni, jó tanár és tehetséges hallgató hiányában. Ez konkrétan annyit jelent, hogy a jubileum csak akkor nem nosztalgia, ha átláttatja velünk, hogy hazánkat nem politikai ügyeskedés és idegen gazdasági támogatás, hanem életképes családok mentik meg az elmúlástól. A magyar európaiságot nem az intézmények, hanem intézményekben tanító és tanuló, erkölcsileg megbízható, fegyelmezett magyarok fogják megteremteni. Könnyebb megoldásról nem tudok. Nincs is. Ezért itt Jézus Krisztusnak, az örökkévalóság Urának tekintélyével megáldott helyen, ezt az ünnepélyes alkalmat használom fel arra, hogy a nem mindenkor látott jelenlévők figyelmébe ajánljam az illúziók félretételét, szegényen is, nekünk jövőt építő életet kell kezdeni. Először ott, ahol az élet születik és felnő, a családban és az iskolában. Mire majd felnő, egy 18 éves új, jólnevelt, erkölcsileg megbízható nemzedék, melyben elegendő tehetség akad, akkor felújíthatjuk az egri akadémiát és talán még egyeteme is lesz, de addig a meglévőkre sem jut sem professzor, sem hallgató. Borongós, párás reggel eseményéről szól az evangélium, Jézus feltámadása utáni harmadik megjelenése alkalmából. Az egyház akkor még majdhogy meg sem született. De vele volt az Úr. Azóta is velünk van. Tőle kérek ma is erőt és meghallgattatást, hogy ne csak a múltat ünnepeljük, hanem kerül, amibe kerül, jövendőt építsünk. Lehet, hogy üzenetemet kigúnyolja, megkritizálja századunk csak mának és csak magának élő embere. A Krisztus meghirdette örökkévalóság szellemében mégis ezt sürgetem, erre bátorítok, ezt kérem ennek a nekem igen kedves ezeréves keresztény magyarságnak érdekében. Isten akarja ezt, de nekünk is akarni és tenni kell. Lángolj és világíts! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kettőszázötven esztendő - egy negyed évezred - még ezeréves nemzetünk életében is jelentős idő. Mi most itt az Egri Érseki Jogakadémia 1741-ben történt alapításának ezt a nagy jubileumát ünnepeljük. Visszanézünk a múltba, mert Pascallal együtt valljuk, hogy „az előrelátó ember néz a legtöbbet hátra!" Igen, visszanézünk a múltba, és elemezzük ennek a múltnak a tapasztalatait azért, hogy mennél messzebbre léphessünk előre a jövő felé. A hazánk kulturális életében rangos szerepet játszó Eger, csak a 15. század második felében lépett a polgárosodás útjára, de ebben az időben a biztató jelek ellenére sem tudott kiemelkedő eredményt felmutatni. Az 1552-es török ostrom, majd a vár 1596-os eleste, az 41
