Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Óriás Nándor: Levél Barátaimnak

később kineveztetvén, letehettem hivatali eskümet, s mivel az egyház előrelátóan igyekezett gondoskodni alkalmazottainak ellátásáról, mindjárt három havi illetménnyel ellátottan kérhettem állami szolgálatból való elbocsátásomat. Ezt Jankovics miniszter aláírásával, buzgó szolgálataim elismerésével kaptam meg. (Erdey-Gruz felsőoktatási miniszternek, mikor 41 évi tanári működés után szélnek eresztett, egyetlen méltató szava sem volt az elbocsátó okiratban.)

Ifjú doktor kollégáimnak szánt buzdításul izenem mindezeket, hogy ne adják föl boldogulásuk reményét, s mindenek előtt már a közeli elhelyezkedés biztató kilátását. Pontosan 50 év előtt állapította meg a pesti egyetem egyik illusztris professzora, hogy a világot ma is jogászok kormányozzák, s jogászokra szerte a világon mindenütt szükség van és lesz, kezében jogi diplomával még senki sem halt éhen, s bízvást nem is fog, csak nem kell félni a kezdődő elhelyezkedés nehézségeitől, és visszariadni kevéssé mutatós és csalogató perspektívájától, azaz nem válogatni a napi munkából.

Minisztériumi ifjú kartársaim megígértették velem, hogy a művelődés vezérkari szolgálatából nem véglegesen igyekszem kikapcsolódni, hanem a szerintük csapatszolgálatnak tekintett szerény vidéki tanszékről lehetőleg hamar visszaigyekszem. Elmentem Egerbe, s nagy örömmel olvasom el a székesegyház homlokának invitációját: „Venite adoremus Dominum" („Jertek, imádjuk az Urat"), felébredt lelkemben az egykori teológus, és egyelőre ideiglenesen Egerben maradtam. 25 gömbölyű esztendeig. Közben elvállaltam az első magyar katolikus felsőkereskedelmi iskola igazgatói tisztét is, s megszereztem az egyetemi magántanári képesítést. A kereskedelmi iskola ifjú tanárai oly lelkesen és eredményesen munkálkodtak, hogy az igazgató aránylag rövid idő múlva megkapta a tanügyi főtanácsosi címet: méltóságos úr lett. Ugyanő a tanulmányi időben átlag kéthetenként megfordult két-három órára Pécsett, hogy az egyetemen előadásokat tartson, amelyeket az ijfúság 30-35 főnyi csoportja buzgó érdeklődéssel látogatott. Eme munka eredményéül az államfő az előadónak az egyetemi oktatás és a tudományos szakirodalom művelése terén szerzett érdemei elismeréséül az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet adományozta.

Egerben voltam tehát bőven javadalmazott egyetemi tanár, „Bár maradtam volna benne végig, de az embert vágyai vezérlik, vágyaimnak sólyomszárnya támadt, odahagytam kis lakom s anyámat". A 200 éves Jogi Főiskolát, ahova két egyetemi kollegámmal el-eljárogattunk tanítani, mert nagy tisztességnek tartottuk ezt a szereplést.

Költözőben Egerből Pécsre augusztus utolsó napjaiban ismételten találkoztam zsúfolt lengyel vonatokkal, amelyek bőségesen szállították az eltiport Lengyelország férfinépét, főleg az ifjúságot a baráti intstruáltság biztos, de borús révébe. Engem a Pécsi Jogi Kar professzorai titkos szavazással egyhangúlag hívtak meg a nyugalomba vonult Pázmány Zoltán „altmajszter" utódjául. Itt aztán a tanszéken kívül is bőségesen kaptam munkaalkalmat. Az egyetemi tanács bizalmából az egyetem keszthelyi üdülőházának igazgatója, a nyári egyetem szervezője és vezetője lettem, majd a pécsi egyetemi menza vezetője, a latin nyelv tanítója, a bölcsészeti kar működése egyelőre leállíttatván, a filozófia előadója, az ifjúság zömét magába gyűjtő Emericana Diákegyesület vezető tanára. Mint tanár nem any- nyira tudós igyekeztem lenni, aki kevesek által olvasandó szakkönyveket izzad össze, a 700 esztendő óta szinte túlontúl elemzett római jogból, amely formálisan képző hatását és nevelő erejét szubjektív lendülettel operáló pedagógusként hathatósabban véltem szolgálni. Ez, az elismerés irányában igénytelen, de lelkiismeretem szava szerint nem eredmény34