Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA. EMLÉKEZÉS 250 ÉVRE - Farkas András: Az Egri Érseki Jogakadémia
társadalompolitikai feltételei című tanulmányában? Többek között ilyeneket: „Nyugodt politikai és társadalmi légkörben elfogadható a jogfilozófiának az az álláspontja, hogy a napi politika legnagyobbrészt nem egyéb, mint a fennálló jogintézményeknek és jogállapotoknak a kritikája s egyúttal helyesebb jog létrehozására irányuló törekvés. Viharosan nyugtalan ideológiai és politikai áramlatok idején azonban, mint amilyenek éppen napjainkban korbácsolják fel mindenütt a nemzetek és társadalmak nyugalmát, a napi politika ugyan elvégzi jól-rosszul a kritika munkáját (a diktatórikus államakarat érvényesülésekor csak nagyon fogyatékosán vagy egyoldalúan), de nem bizonyos, hogy törekvései eredményeképpen csakugyan a helyesebb intézményt sikerül-e létrehoznia." Ez a megállapítás - 1936-ban - az ország politikájának jobbratolódó tendenciáját kritizálja, határozottan, lényegre törően. És hogy félreérthetetlen legyen a mondat, egy kissé lejjebb ezt írja: „...a sajtószabadság elvi alapjainak megtámadása, a véleménynyilvánítás gúzsbakötése, az uralkodó politikai hangulattal ellentétes sajtó elhallgattatása az új sajtó- törvényekben: nem sajtóreform." Aztán a gondolatmenet sodrában ilyen mondatok fogalmazódnak meg: „Az igazi sajtószabadság nem ismerheti el az államhatalom képviselői véleményének kizárólagosságát: nem tűrhet el kinevezett szerkesztőket és újságírókat; nem nyugodhatik bele az egyrétegűségbe (gleichschalten), amikor a sokrétűsége az ellentétes vélemények párharcainak a megvívására az egyedüli lehetőség." Aztán egy újabb figyelmeztetés a mai nemzedéknek is a sajtóról való gondolkodás kapcsán: „...a sajtószabadság kérdése nemcsupán politikai, hatalmi probléma, hanem át meg át van szövődve világnézeti, kulturális, szociális, és gazdasági vonatkozásokkal, melyek figyelembe vétele nélkül, és ha bajok vannak körülöttük, azok gyógyítása nélkül nemcsak hogy nem lehet megérteni a sajtó problémáját, de nem is szabad hozzányúlni a sajtószabadság nagy kérdéséhez." És még egyet: „A keresztény világnézet szigorú, megalkuvást nem tűrő erkölcsi parancsainak figyelembe vétele nélkül nincs szabadságjog, tehát nincs igazi sajtószabadságot visszatükröztető egészséges sajtóreform sem." Sapienti sat! Nem véletlen, hogy a korabeli sajtóban nagy visszhangja támadt az okfejtésnek, ennek a ma is haszonnal forgatható, világos, logikus és a témát igencsak helyén és súlyának megfelelően tárgyaló dolgozatnak. A harmadévszázados jubileum nem lenne teljes az ünneplők számára, ha nem szólaltatnánk meg - ha egy pár mondat erejéig is - a 106 esztendős, pátriárka korú dr. Óriás Nándort, nyugalmazott egyetemi tanárt, az egri akadémián évtizedeket eltöltő professzort, aki százöt éves korában így írt volt egri tanítványainak, hallgatóinak: „25 évig voltam egyetemi jogakadémiai tanár, s ezzel párhuzamosan felsőkereskedelmi iskolai igazgató Egerben. A pécsi tanszéken tizenhat évet töltöttem. A „nagy fordulat után" (a második világháború) lelkes pártemberek állandó gyanakvással kísérték működésemet. Miután az összes horthysta professzort nyugdíjazták, 69 éves koromban rám került sor. Jelenleg 7050 forint nyugdíjat „élvezek". Néha ugyan feljajdulok, de csak húzom a nyugdíjat. Hiszen egyik öreg barátom is azt mondta: húzd, ki tudja, meddig húzhatod! (Csan nem Vörösmartyra gondolt!?) Erdélyből jöttem. Ma is szeretem egyházamat és magyarságomat. De más nemzetiségiekkel szemben sohasem voltam türelmetlen. A zsidókkal szemben sem, mert tiszteltem ennek a népnek a szorgalmát és megbízhatóságát. Pécsett az emelkedett szellemű dr. Schweitzer József főrabbit (most Pesten van hasonló beosztásban - a szerk.) kedves, fiatal barátomként tiszteltem." 31
