Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Jobbágy Károly verse - Balogh Béni: Gyémánteke (mese)
r i VERS-PRÓZA L Jobbágy Károly Húsv étvas árnap (a 88-as táborban) Éjjel a férgek ezrével tanyáztak rajtunk. A vérünk szívta, marta mind. S az ébredés után is, szinte lázat vertek az undor s bolond álmaink. Nem dolgozunk. Az emberek fürödnek, kevés fát vágnak, vizet hordanak. Úgy támolyognak, mint a torzszülöttek. Az arcukat kiszítta már a Nap. Vörös és csontos, ráncos koponyákat látok. A sárban imbolyogva járnak... S olyan az egész, mint egy látomás, mintha az éves, kétéves halottak a koporsóból keltek volna most csak megmutatni: hogy van feltámadás. Balogh Béni GYÉMÁNTEKE (mese) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az erdős-hegyes vidéken egy szántóvető szegényember. Kavicsos, sovány földet mondhatott magáénak, amit bizony igen nehezen tudott felszántani. Ráadásul egyetlen, rozzant gebéje volt, ami igen nehezen húzta a hegyoldalban a kopott ekét. Nagyon felfért volna már egy új ekevas is, dehát erre a szegényembernek nem volt pénze. 12
